Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

nem ugyanolyan vagy hasonló jellegű, mint amelyeket korábban megvalósított. Azt a körülményt, hogy a többszörös visszaeső egyben különös visszaeső is, a büntetés kis?:qbása során, a bűnösségi körülmények értékelésénél kell figyelembe venni. A Btk a többszörös visszaeső kategóriába tartozó elkövetőkkel szemben szigorúbb szabályozást tartalmaz, mint a különös visszaeső kategóriába tartozó személyek esetében. A többszörös visszaeső tekintetében is különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetében enyhíthető a büntetés, ez az enyhítés azonban csak a Btk Különös Részében meghatározott szabadságvesztés alsó határáig terjedhet. Más szóval az ún. egyszeres enyhítés alkalmazásával a bíróság a Btk 97. §-a (3) bekezdésének a)—e) pontjaiban meghatározott felemelt büntetési tétel alsó határától a Btk Különös Részében írt törvényi büntetési tétel alsó határáig enyhítheti a büntetést. Ugyanakkor a Btk Különös Részében meghatározott büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetés kiszabására csak a kísérlet és a bűnsegély esetében, valamint akkor kerülhet sor, ha a törvény a korlátlan enyhítésre nyújt lehetőséget. 2. A Btk Általános Része a büntetés kiszabását érintő rendelkezéseken túlmenően a többszörös visszaesőkre vonatkozó egyéb — a különös viszszaesőkre megállapítottnál súlyosabb — joghátrányokat is előír. Ezek a joghátrányok a szigorúbb büntetés végrehajtási fokozat megállapításában [Btk 42. § (3) bek.l; a feltételes szabadságra bocsátásból való kizártságban [Btk 47. § (3) bek. a) pont]; a törvényi mentesítés kizárásában, valamint a bírósági mentesítés szigorúbb feltételeinek megállapításában [Btk 102. § (3) bek., és 103. § (3) bek. a) és b) pont]; végül a szigorított őrizet lehetőségében [Btk 78. § (1) bek.] jutnak kifejezésre. Természetesen a többszörös visszaesőkre vonatkoznak azok az egyéb joghátrányok is, amelyeket a Btk a visszaesőkre nézve általánosan előír. Ezek a próbára bocsátás [Btk 72. § (2) bek.] és a büntetés végrehajtása felfüggesztésének kizárásában [Btk 90. § b) pont]; végül a fiatalkorúakkal szemben előírt szigorúbb büntetésvégrehajtási fokozat megállapításában [Btk 111. § (2) bek., b) pont] jelentkeznek. 3. Az elkövetőknek a többszörös visszaesők keretén belül viszonylag szűk körben jelentkező csoportjánál a tartós társadalomellenes beállítottság folytán a bűnözés életvitellé, életmóddá vált, s velük szemben a törvény a szigorított őrizet intézkedésének alkalmazására nyújt alapot (78. §). A szigorított őrizet elrendelésének egyik feltétele, hogy a többszörös viszszaesővel szemben erre az intézkedésre az újabb bűncselekmények elkövetésének megelőzése érdekében szükség van. Erre a következtetésre a bíróság általában csak akkor juthat, ha a korábbi szabadságvesztések végrehajtása hatástalannak bizonyult. A szigorított őrizet elrendelésének szükségessége általában akkor merülhet fel, ha az elkövető a korábban legalább három esetben — egyenként egy évet meghaladó tartamban kiszabott — szabadságvesztést ténylegesen kitöltötte. A többszörös visszaesőknél a büntetés kiszabása során kizárt annak figyelembevétele, hogy az elkövető szigorított őrizetének elrendelésére is sor kerül. A szigorított őrizet ugyanis a többszörös visszaesők egy viszonylag szűk körével szemben kiszabott büntetés mellett alkalmazható intézkedés, amelynek alkalmazását a törvény külön feltételek fennállásához kö42