Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

vádlottra súlyosabb büntetést jelentene, ezért annak alkalmazását a súlyosítási tilalom kizárja. 8. A százalékos bércsökkentésben kifejeződő vagyoni hátrány fokozása nyilvánvalóan a javító-nevelő munka büntetés súlyosítását jelentené akkor, ha a javító-nevelő munka időtartama változatlan maradna. De ugyanebből következik, hogy viszont nincs szó súlyosításról, ha a százalékos bércsökkentés emelése mellett a másodfokú bíróság a javító-nevelő munka időtartamát leszállítja. Ez utóbbi esetben a büntetésváltoztatás összhatásának vizsgálatára sem kerülhet sor, mivel a javító-nevelő munka lényege elsősorban nem a vagyoni hátrány okozásában, hanem a munkahely szabad megválasztásának korlátozásában áll. 9. A pénzbüntetés a javító-nevelő munkánál enyhébb büntetés, ezért az utóbbi helyett másodfokon a súlyosítási tilalom sérelme nélkül kiszabható, de napi tételeinek száma nem állapítható meg az első fokon alkalmazott javító-nevelő munka időtartamával való összevetés nélkül. A másodfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés ugyanis súlyosabb büntetéssé válhat az első fokon alkalmazott javító-nevelő munkánál akkor, ha a pénzbüntetésnek szabadságvesztésre történt átváltoztatása esetén a napi tételek száma alapján letöltendő szabadságvesztés hosszabb tartamú lenne, mint — az átváltoztatás folytán — a javító-nevelő munka helyébe lépő szabadságvesztés. Viszont a pénzbüntetés egy napi tételének megfelelő összeg másodfokon való mikénti megállapításának a most érintett szempontból jelentősége nincs. 10. A végrehajtandó pénzbüntetés — a benne megtestesülő joghátrány közvetlen jellegénél fogva — akkor is súlyosabb büntetést jelent a felfüggesztett pénzbüntetésnél, ha mértéke alacsonyabb az utóbbinál. Ezért a súlyosítási tilalom a felfüggesztett pénzbüntetésnek végrehajtandó pénzbüntetésre felcserélését az utóbbi esetben sem engedi meg. A fordított értelmű másodfokú bírósági rendelkezés — vagyis végrehajtandó pénzbüntetés helyett felfüggesztett pénzbüntetés alkalmazása — természetesen megengedett, de ebben az esetben is jelentősége van a pénzbüntetés napi tétel-száma, valamint az egy napi tételnek megfelelő összeg esetleges megváltoztatásának. A pénzbüntetés napi tételeinek számát — a vádlott terhére szóló felebbezés hiányában — a másodfokú bíróság nem emelheti akkor sem, ha az egy napi tételnek megfelelő összeget egyidejűleg csökkenti, éspedig esetleg olyan mértékben, hogy mindezek eredményeként a pénzbüntetés mértéke alacsonyabb lesz. A pénzbüntetés napi tételei számának emelése azért tilalmazott, mert a pénzbüntetés utólagos végrehajtása (Btk 91. §) és esetleges meg nem fizetése esetén (Btk 52. §) az elítéltnek hosszabb tartamú szabadságvesztést kellene kitöltenie, mint amennyit az első fokon kiszabott, végrehajtandó pénzbüntetés eredményezett volna meg nem fizetés esetén; a büntetés tehát — végső következményeinek lehetőségét tekintve — ilyen esetben súlyosabbá válnék. Tilalmazott természetesen a végrehajtandó pénzbüntetés helyett alkalmazott felfüggesztett pénzbüntetés egy napi tételének megfelelő összeg emelése is, ha egyidejűleg a másodfokú bíróság a napi tételek számát nem, vagy csak olyan mértékben csökkenti, hogy mindezek által a pénzbüntetés mértéke emelkedik. De nincs akadálya az egy napi tételnek megfelelő öszszeg emelésének akkor, ha a napi tételek számának egyidejű csökkentése 179