Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

E törvényhely alapján a járművezetéstől eltiltás a közúti, a vasúti, a vízi vagy a légi közlekedésben részt vevő valamennyi engedélyhez kötött jármű vezetésére kiterjedhet. A Btk 58. §-ának (2) bekezdése szerint a járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú járműre is vonatkozhat. Ebből következően a törvényben meghatározott esetekben a büntetéskiszabási célok elérése végett szükséges bírói elemző tevékenységnek mind a járművezetéstől eltiltás alkalmazhatóságának, mind az érvényesülési körének (a közúti, vasúti, vízi, légi járművezetésnek) a megállapítására ki kell terjednie. A Be-nek az 1979. évi 4. sz. tvr 29. §-ával módosított 241. §-a (1) bekezdése szerint a vádlott terhére szóló fellebbezés hiányában büntetését nem lehet súlyosítani. A (2) bekezdés értelmében a vádlott terhére szóló fellebbezés a bűnösség megállapítására, a súlyosabb minősítésre, a büntetés súlyosítására avagy a szigorított őrizet elrendelésére irányuló fellebbezés. Amennyiben tehát az ügyész az első fokú ítélet ellen a vádlott terhére fellebbezést nem jelent be, a másodfokú bíróság a járművezetéstől eltiltás időtartamának, illetve érvényesülési körének a vádlott terhére való megváltoztatására nem jogosult. BK 89. A kényszergyógykezelés jelülvizsgálata iránti eljárásban a kényszergyógykezelést végrehajtó egészségügyi intézet orvosa az elmeorvosszakértői vélemény kialakításában egyik szakértőként közreműködhet. A kényszergyógykezelés évenkénti felülvizsgálata a Be 373. §-ában foglaltak értelmében annak megállapítását célozza, hogy a kényszergyógykezelt állapotában beállott változás folytán a további kényszergyógykezelés szükséges-e. A kényszergyógykezelés felülvizsgálata iránti különleges eljárásban a felülvizsgálat előtt orvosszakértői véleményt kell beszerezni [Be 373. § (4) bek.]. A kényszergyógykezelés felülvizsgálatánál — miként a kényszergyógykezelés elrendelésénél is [Btk 74. §, Be 214. § (4) bek.] — a szakértő feladata az elmeműködés kóros állapota kérdésében való állásfoglalás, továbbá vélemény nyilvánítása arról, hogy az elkövető állapotánál fogva feltehető-e, hogy újabb bűncselekményt fog elkövetni [a 9/1974. (VII. 29.) IM sz. rendelettel módosított 9/1965. (VIII. 23.) IM sz. rendelet 42. § (1) és (2) bek.]. A kényszergyógykezeléssel kapcsolatos szakértői vizsgálatnál, mint az elmeállapot vizsgálatánál minden esetben, két szakértőt kell igénybe venni [Be 69. § <Q) bek.]. Ez vonatkozik a kényszergyógykezelés felülvizsgálatára is, mert ennek tárgya ugyanaz, mint a kényszergyógykezelés elrendelésének. Az elmeállapot vizsgálatát végző két szakértő közül — az idevonatkozó általános rendelkezés [az előbb idézett és módosított 9/1965. (VIII. 23.) IM sz. rendelet 42. § (1) bek.] értelmében — az egyiknek állandó vagy kijelölt igazságügyi elmeorvosszaJíértőnek, a másiknak elmegyógyász szakorvosnak, állandó szakértőnek vagy kijelölt igazságügyi orvosszakértőnek kell lennie. Ebből következik, hogy a kényszergyógykezelés felülvizsgálatánál eljárhat egy szakértőként elmegyógyász szakorvos, és ez lehet a kényszergyógykezelést végrehajtó egészségügyi intézet elmegyógyász szakorvosa is. 163