Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

BK 82. A gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök kiváltására jogosító orvosi vények, utalványok, valamint egyéb rendelvények tartalmának meghamisítása, illetőleg ezeknek arra nem jogosított személy által jogellenes készítése közokirat-hamisítást nem valósít meg; a hamis, illetőleg hamisított orvosi rendelvények felhasználásával magánokirat-hamisítás vétsége valósul meg. Az egészségügy körébe tartozó állami feladatok elvégzése egyrészt egészségügyi igazgatási, másrészt végrehajtó tevékenységet igényel. A lakosságot közvetlenül érintő gyógyító-megelőző ellátás feladata a munkaképesség megóvása, a megbetegedések megakadályozása és az egészség, a munkaképesség helyreállítása, melyet az állami egészségügyi szolgálat végez. A gyógyító-megelőző orvosi tevékenység ellátásának szükségszerű velejárója bizonyos okiratok kiállítása, s ennek során merül fel a kérdés, hogy a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök kiváltására jogosító, orvos által kiállított vények, utalványok és egyéb rendelvények (pl. fürdőjegy, útiköltség biztosítása stb.) meghamisítása, illetőleg a hamis rendelvények felhasználása közokirat-hamisítást vagy pedig magánokirat-hamisítást valósít-e meg. A közokirat fogalmát a Btk nem határozza meg, a Btk a törvényi tényállás megszövegezése során a közokiratnak a Pp 195. §-ának (1) bekezdésében írt fogalmát tartotta szem előtt. A kialakult ítélkezési gyakorlat valamely okirat közokirati jellegét az azt kiállító szerv jellegéhez, tevékenységének irányához és bizonyos formai elemek fennállásához fűzi: ehhez képest a hivatalos személy által, hivatali hatáskörébe, az arra megszabott alakszerűséggel kiállított okiratot tekinti közokiratnak. Minthogy tehát az okirat jellege a hivatalos személy fogalmához kapcsolódik, a felvetett kérdésre a Btk 137. §-ának 1. pontjában foglalt értelmező rendelkezés alapján adható válasz. A Btk 137. §-ának 1. pontja értelmében hivatalos személy: a népképviseleti vagy államigazgatási szervnél . . . szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik [b) alpont], továbbá az államigazgatási feladatot ellátó más személy [c) alpont]. A jogszabály alkalmazása szempontjából a népképviseleti, bírói, ügyészi szerveken kívül minden olyan szervet, melynek tevékenységét a közhatalmi jogosítvány jellemzi, az államigazgatási szerv fogalma alá kell vonni, míg államigazgatási feladat a közhatalmi jellegű igazgatási tevékenység ellátása. Az orvos hivatalos személyi minősége is egyfelől az őt alkalmazó szervhez, másfelől pedig bizonyos feladat ellátásához igazodik: az orvos tehát akkor tekinthető hivatalos személynek, ha államigazgatási szervnél, annak rendeltetésszerű működéséhez tartozó munkakörven dolgozik, illetőleg ha más szervnél államigazgatási feladatokat lát el (pl. körzeti orvos bizonyos ténykedése körében). Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a gyógyító-megelőző tevékenységet ellátó orvosok által kiállított kórházi kórlapok — amelyek a betegség megjelölését, az alkalmazott gyógymódot, valamint a beteg gyógykezelése szempontjából jelentős egyéb adatokat tartalmaznak — nem közokiratok (BJD 4001. sz.); úgyszintén nem tekinthető a Btk 274. §-ába ütköző bűncselekmény elkö152