Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

ködésének kóros állapotában elkövetett — személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó — cselekménye miatt nem büntethető [Btk 24. § (1) be­kezdés] és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni. To­vábbi feltétele ezen intézkedés alkalmazásának az, hogy az elkövetővel szemben — büntethetősége esetén — egy évi szabadságvesztésnél súlyo­sabb büntetést kellene kiszabni. A kényszergyógykezelés tehát — amint azt a Btk 74. §-ához fűzött mi­niszteri indokolásból is kitűnik — olyan intézkedés, amelynek kettős célja van; egyrészt az elkövető gyógyítása, másfelől a társadalom védelme, vagy­is annak megakadályozása, hogy a beteg újból súlyosabb megítélésű, sze­mély elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó — büntetendő — cselekményt kövessen el. Ezeknek a céloknak a mielőbbi megvalósítása érdekében teszi lehetővé a Be 98. §-ának (1) bekezdése az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelé­sét annál a személynél, akinél alaposan lehet következtetni arra, hogy kényszergyógykezelését a későbbiekben el kell majd rendelni. Ez az ideiglenes kényszergyógykezelés az előzetes fogvatartás fogalmi körébe tartozó kényszerintézkedés — amint az a Btk 99. §-ához fűzött mi­niszteri indokolásból kitűnik —, mivel ez az intézkedés a személyi szabad­ság megfosztásával jár. A Btk 74. §-ának (3) bekezdése a kényszergyógykezelés időtartamát nem határozza meg, hanem úgy rendelkezik, hogy a kényszergyógykezelést meg kell szüntetni, ha szükségessége már nem áll fenn. A kényszergyógykezelés felülvizsgálatáról szóló eljárásjogi szabályokat a Be-nek az 1979. évi 4. sz. tvr 52. §-ával módosított 373. §-a rendelkezései tartalmazzák. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy a kényszergyógykezelés megkezdé­sétől, foganatba vételétől számított bizonyos időközönként a bíróság meg­vizsgálja, hogy a gyógykezelés eredményeként történt-e olyan változás, amely indokolttá teszi a kényszergyógykezelés megszüntetését. E vizsgálat időpontjának is tehát a kényszergyógykezelés tényleges meg­kezdéséhez kell igazodnia, mivel az attól eltelt bizonyos idő nyújt lehető­séget a beteg állapotában történő esetleges változás megítéléséhez. Ennek megfelelően — amint arra a büntetések és intézkedések végrehaj­tásáról szóló 1979. évi 11. sz. tvr 83. §-ához fűzött miniszteri indokolás 2. pontja is utal — a kényszergyógykezelés tényleges foganatosításának kez­dő időpontját — ha a betegen a kényszergyógykezelést megelőzően már ideiglenes kényszergyógykezelést hajtottak végre — attól a naptól kell szá­mítani, amikor a beteget az intézetbe ideiglenes kényszergyógykezelés cí­mén befogadták. Az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó általános elveknek és a kényszergyógykezelés intézménye sajátos célkitűzéseinek is ez az értelmezés felel meg. BK 65. Ha az elkövető a sértettet az attól elvett vagy annak kezéből kiejtett — az élet kioltására alkalmas — eszközzel nyomban bántalmazza: a cselekmény felfegyverkezve elkövetettként minősül. 130

Next

/
Thumbnails
Contents