Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

vánvaló, hogy olyan esetben, amikor az elkövető társadalomra veszélyessé­ge nagyobb fokú, következésképpen cselekménye nem minősíthető szabály­sértésnek sem. A Btk 299. §-ának (2) bekezdésében felsorolt minősítő körülmények bár­melyike általában olyan, amely az említett szempontból kizárja a cselek­mény szabálysértésként értékelését. Aki a cselekményt üzletszerűen, bűn­szövetségben, gazdálkodó szervezet szabályszerű működésével álcázva stb. követi el, annál a társadalomra veszélyesség olyan foka jelentkezik, amely nem teszi lehetővé a cselekményének szabálysértésként való értékelését. Ugyanakkor természetesen nem kizárt egyéb körülmények figyelembevé­tele a bűncselekményként való értékelésnél. 3. Az ítélkezési gyakorlat egyöntetűsége szükségessé teszi tárgyi vonat­kozásban is bizonyos iránymutatás adását. Értékhatár felállításáról termé­szetesen nem lehet szó, de az egyébként is a bírói gyakorlatot szükségte­lenül megmerevítené. Ugyanakkor kívánatos forintösszegben megjelölni azt az áru értéket, amelyet meghaladó áru tekintetében elkövetett cselekmény általában, rendszerint már nem szabálysértés, hanem bűncselekményt va­lósít meg. Népgazdaságunk jelenlegi fejlődési fokán a gazdasági helyzetet figye­lembevéve ez az áruérték ez idő szerint mintegy 10 000 forintban jelölhető meg. Ez áll összhangban azzal is, hogy az 1979. évi 10. sz, tvr 44. §-ával módosított Sztv 111. §-a a jogosulatlan kereskedés szabálysértése miatt ki­szabható pénzbírság összegét felemelte. Ennek megfelelően a jogszabály a korábbinál súlyosabb megítélésű ilyen cselekményeket is a szabálysértés körébe kívánta vonni. Mindezekre tekintettel jelenleg 10 000 forintban je­lölhető meg az az irányösszeg, amelyet meg nem haladó áruérték tekin­tetében elkövetett cselekmény általában szabálysértésként minősülhet. 4. Végül jelentősége van nemcsak az áru értékének, hanem az elkövető tevékenysége folytán elért illetéktelen nyereségnek is. Ezt azonban hely­telen lenne összegszerűen meghatározni, hanem helyesebb azt az áru érté­kére vetítve megjelölni. Az áru értékének egyharmadát meghaladó nye­reség elérése esetén a cselekmény gazdasági megítélése olyan, hogy az ál­talában már nem tekinthető szabálysértésnek. BK61. A hivatalos személy elleni erőszak akkor minősül felfegyverkezve elkö­vetettként, ha az elkövető az élet kioltására alkalmas eszközt a bűncselek­mény elkövetésekor magánál tartja annak érdekében, hogy azt szükség esetén felhasználja — függetlenül attól, hogy a hivatalos személynek az el­követő felfegyverkezett voltáról tudomása van-e vagy sem. 1. A hivatalos személy elleni erőszak a Btk 229. §-ának (2) bekezdése szerint súlyosabban, öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha az elkövető fel volt fegyverkezve. A Btk 137. §-ának 3. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint fel­fegyverkezve az követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál. Ez a rendelkezés tehát a felfegyverkezve elkövetést nem korlátozza arra 126

Next

/
Thumbnails
Contents