Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

nek, hanem ténylegesen kellett fennállnia. Meg kell tehát állapítani, hogy az elkövető ténylegesen milyen módon használta fel a foglalkozása nyújtotta lehetőséget a bűncselekmény véghezvitelénél. Ez az adott esetben az elkövetés módjából, az elkövetési körülményekből stb. állapítható meg. Amennyiben a bűncselekmény elkövetéséhez a foglalkozás felhasználására szükség nem volt, illetve arra ténylegesen nem került sor, a Btk 56. §-a b) pontjának alkalmazására nincsen alap. BK44. A vádlottal ugyanazon szerven belül működő hivatalos személy sérelmére a kölcsönös hivatali eljárásuk alatt vagy ahhoz kapcsolódva is elkövethető a Btk 229. §-ában meghatározott hivatalos személy elleni erőszak. A Btk 229. §-ában foglalt törvényi rendelkezés által védett jogi tárgy a hivatalos személy cselekvési szabadságához és tiszteletéhez fűződő büntetőjogi védelmet igénylő közérdek. A törvény az elkövető személye vonatkozásában annyiban különböztet, hogy a bűncselekmény elkövetője lehet egyes személy vagy pedig — csoportosan elkövetés esetén — a csoport szervezőjeként, vezetőjeként vagy tagjaként fellépő személy. Nem tesz azonban különbséget abban a vonatkozásban, hogy az elkövető hivatalos személy vagy pedig a népképviseleti vagy államigazgatási szerven kívül álló személy. Ebből következik, hogy nem zárhatja ki az említett bűncselekmény megállapítását az, hogy az elkövető ugyanazon szerven belül működő hivatalos személy, mint a sértett és a cselekményt kölcsönös hivatali eljárásuk során, vagy ahhoz kapcsolódva követte el. BK 45. Adócsalás és jövedékkel visszaélés bűncselekményének az elbírálása során a büntető bíróság a pénzügyi hatóság jogerős határozatához nincs kötve, hanem az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényeket a Be szabályai szerint önállóan állapítja meg. A büntető bíróság a büntetőper szempontjából lényeges tényeket — a bizonyítékok szabad értékelése alapján — általában önállóan állapítja meg. Ez alól az általános büntető eljárási szabály alól — külön jogszabályi rendelkezés hiányában — az adócsalás és a jövedékkel visszaélés bűncselekménye miatt folyamatba tett büntetőügyben sincs kivétel. A büntető eljárás szempontjából az a kérdés, hogy történt-e adóelvonás, és hogy ennek az összege mennyit tesz ki; olyan előzetes kérdés, melyet a büntető bíróság — szükség esetén a pénzügyi hatóság szakvéleményének beszerzése mellett — rendszerint maga bírál el [Be 169. §-ának (2) bekezdése]. Ebből folyik, hogy a büntetőbíróság a Be 169. §-ának (1) bekezdése alkalmazása felől — vagyis hogy az eldöntendő előkérdést maga bírálja-e el, vagy sem — belátása szerint határoz. Ez alöl kivétel az az eset, amikor a büntető törvény alkalmazása a személyi állapotra vonatkozó olyan körülménytől függ, amelyre vonatkozólag a polgári bíróság ítélete mindenkivel szemben hatályos. 114