Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

leg hatályon kívül helyezése iránt. A törvényességi óvás intézményéből folyik, hogy annak a büntetés kiszabásával kapcsolatban sem lehet más feladata, mint a törvényesség biztosítása a bíróság ítélkezési gyakorlatában. Törvénysértő az a bírói határozat, amely a jogszabály nyilvánvalóan helytelen értelmezésén vagy alkalmazásán alapszik. A Btk a büntetés kiszabása vonatkozásában csupán általános irányelveket ad. A tv által megadott kereteken belül a büntetés kiszabása az adott esetben a legkülönbözőbb körülmények értékelésétől függ, amelyek kimerítő felsorolása nem lehetséges. A Btk 83. és 84. §-aiban foglalt általános irányelv nem megfelelő, téves alkalmazása nem feltétlenül törvénysértés. Törvénysértés csupán a Btk 83. és 84. §-aiban foglaltakat alapvetően s nyilvánvalóan sértő büntetés kiszabása. A törvényességi óvás célja elsődlegesen annak megállapítása lévén, hogy törvénysértéssel történt-e a büntetés kiszabása: ehhez nem elégséges az, hogy a kiszabott büntetés aránytalanul súlyos vagy enyhe. Törvénysértően kiszabott büntetésnek az tekinthető, amelynek mértéke nyilvánvalóan kirívó aránytalanságot mutat. Nincsen helye az ítélet hatályon kívül helyezésének a védő részvételének hiánya miatt abban az esetben, ha az első fokú bíróság tévesen öt évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűntettben állapította meg a terhelt bűnösségét, a másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban öt éven aluli szabadságvesztéssel büntetendő bűntett valósult meg. A Be 47. §-ának a) pontja és 52. §-ának (1) bekezdésének a) pontja értelmében a védő részvétele a tárgyaláson kötelező, ha a bűntettre a tv öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel. E vonatkozásban a vád tárgyává tett cselekmény törvényes minősítése a döntő. Az a körülmény, hogy az ügyészség öt évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő bűntett miatt emelt vádja ellenére az első fokú bíróság a terhelt bűnösságát tévesen öt éven felüli szabadságvesztéssel büntetendő bűntettben állapította meg, az említett alapelvet nem érinti. a) Ha az eljárás közvádas bűncselekmény miatt indult, a tárgyaláson azonban csupán arra merültek fel bizonyítékok, hogy a vádlott magánvádra üldözendő bűncselekményt követett el, ez a körülmény nem teszi szükségessé az eljárás folytatásához az ügyész nyilatkozatának beszerzését a vád átvételére. b) Ha az ügyész a magánvádlótól a vád képviseletét átvette, az ügyész közreműködésével folytatott eljárásban ún. viszonvád emelésének helye van. a) Az ügyész a vádiratban megjelölt vádlotti magatartás miatt emelt vádat. Az ügyészi minősítés a bíróságot nem köti. Ha az ügyész a vádlottnak olyan tevékenysége miatt emelt vádat, amely Be 54. §-ának (1) bekezdésében fel nem sorolt bűncselekmény megállapítására alkalmas, már a vádemeléssel érvényesíti a kérdéses cselekmény miatt a vádlottal szemben az állam büntető igényét. BK 29. 106