Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)
b) nem érheti el a büntetések együttes tartamát; c) nem haladhatja meg az adott büntetési nemre megállapított leghosszabb összbüntetési tartamot [Btk. 40. § (2) bek., 49. § (4) bek.]. Az abszorpció elvének érvényesülésére vezethető vissza, hogy az egymással quasi halmazatban álló, két külön ítélettel kiszabott szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása esetén helye lehet az összbüntetési tartam olyan megállapításának, amely a leghosszabb időtartamú szabadságvesztéssel azonos, vagyis ilyenkor még két alapítéletben kiszabott büntetés esetén is teljesen elenyészhet az egyik büntetés. Olyan esetben pedig, amikor az egymással quasi halmazati viszonyban álló, kettőnél több alapítéletben kiszabott szabadságvesztés összbüntetésbe foglalására kerül sor: esetleg több alapítéletben kiszabott büntetés összbüntetésbe foglalására kerül sor: esetleg több alapítéletben kiszabott büntetés teljes elenyészése biztosítja az elítélt számára, hogy olyan helyzetbe kerüljön, mintha valamennyi ügyét egy eljárásban bírálták volna el, és halmazati büntetést szabtak volna ki. 2. A Btk. 93. §-ának (4) bekezdése szerinti összbüntetésbe foglalás esetén a tartam megállapításánál a halmazati büntetésre vonatkozó rendelkezések (Btk. 85. §) megfelelően irányadók akkor is, ha az alapítéletekben kiszabott szabadságvesztések a kiszabható legsúlyosabb mértéket elérik. Ilyen esetben — még ha kettőnél több alapítéletben kiszabott szabadságvesztés találkozik is — a legsúlyosabb bűncselekményre megállapított szabadságvesztés felső határa az összbüntetés mértékének a megállapítása során legfeljebb a felével emelhető, és nem érheti el az alapítéletekben kiszabott szabadságvesztések együttes tartamát. így pl. ha az egymással quasi halmazati viszonyban álló, és legfeljebb 1 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett több rendbeli vétség miatt a bíróságok a Btk. 85. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztést szabtak ki: az összbüntetés felső határa is csak 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztés lehet, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabására ugyanis akkor sem kerülhetett volna sor, ha ezeket a bűncselekményeket egy eljárásban bírálták volna el. A kifejtettekből az is következik, hogy az ún. quasi halmazati összbüntetés esetén — ellentétben a Btk. 93. §-ának (2) bekezdése szerinti összbüntetésbe foglalással — nemcsak az alapítéletekben megállapított büntetési tartamoknak, hanem az egyes bűncselekményekre a törvényben megállapított büntetési tételeknek is jelentősége van, minthogy ez a halmazati büntetésre vonatkozó rendelkezés helyes alkalmazásának a feltétele. A quasi halmazati összbüntetés tartamának a megállapításánál elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a több eljárásban elbírált bűncselekmények elkövetésének, illetőleg elbírálásának az időpontja folytán fennállott-e a lehetősége az egy eljárásban való elbírálásnak, így ha más-más bűncselekmények miatt, különböző bíróságok előtt a büntető eljárások egyidejűleg folynak, és azoknak egyesítése célszerűségi okból nem indokolt: az összbüntetésbe foglalás során a külön lefolytatott eljárásokban hozott ítéletekben kiszabott büntetések közül a rövidebb időtartamúnak a teljes elenyészésére is sor kerülhet. Ennek indokoltsága hiányában is a rövidebb időtartamú büntetés jelentős mérvű csökkentésével kell az összbüntetés tartamát megállapítani. Az elengedés mérvének a megítélésénél vizsgálni kell azt is, hogy a több eljárásban elbírált cselekmények jellegükben azonosak vagy hasonlók-e; elkövetési magatartásuk időbelileg egybeeső vagy közeli-e; a cselekmények egymással összefüggésben állnak-e stb. így pl. ha az egyik bíróság az elkövetőnek többrendbeli azonos vagy hasonló jellegű bűncselekményét bírálta el, majd utóbb indult újabb büntető eljárás valamely korábban fel nem derített ugyanolyan bűncselekmény miatt: az ezt követően lefolytatott összbüntetési eljárás során a rövidebb tartamú büntetés teljes elenyészése 64
