Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

szerű kéjelgés (Btk. 204. §), a zugirászat (Btk. 248. §) és a pénzkölcsönzéssel elkövetett üzérkedés (Btk. 300. §). c) Vannak olyan cselekmények, amelyeknél a törvényi tényállásban írt „folytat", „űz", „üzérkedik" stb. elkövetési magatartás teremt egységet. Ilyen esetben az üzletszerűen elkövetés minősítő körülményének fennállása sem változtat az elkövetési magatartás folyamatossága miatt létrejött egységen. Ilyen bűncselekmények: az üzérkedés (Btk. 299. §) és a vásárlók megkárosítása (Btk. 328. §). A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 5/1979. számú tanácselnöki értekezleti állásfoglalás tárgytalanná vált. BK 105. (1983. január 21.) Az összbüntetés tartamának megállapítása és az összbüntetésbe foglalás eljárási kérdései. I. Az összbüntetés tartamának megállapítása A külön ítéletekkel jogerősen kiszabott több, határozott ideig tartó szabadságvesztés, a több szigorított javító-nevelő munka vagy több javító-nevelő munka, illetve a határozott ideig tartó szabadságvesztés és szigorított javító-nevelő munka vagy javító-nevelő munka, illetve a szigorított javító-nevelő munka és javító-nevelő munka összbüntetésbe foglalásának akkor van helye, ha ezek a büntetések végrehajtandók és az összbüntetésbe foglalás időpontjában még nem — vagy nem teljesen — hajtották azokat végre, valamint ha végrehajtásuk folyamatosan történik [Btk. 92. § (1) és (2) bek.]. Ezeknek a feltételeknek az első fokú összbüntetési ítélet meghozatala időpontjában kell fennállniuk. Az összbüntetés a Btk. V. fejezetében, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések körében van elhelyezve, ez azonban nem jelenti azt, hogy az összbüntetésbe foglalás során a Btk. 83. §-ában foglalt büntetéskiszabási elvek alkalmazhatók lennének. Az összbüntetésbe foglalás során a bűncselekmény az elkövető társadalomra veszélyessége, a bűnösség foka, továbbá az egyéb enyhítő és súlyosító körülmények nem vizsgálhatók, az alapítéletekben kiszabott büntetések újraértékelése kizárt, úgyszintén nem vehetők figyelembe az alapítéletek jogerőre emelkedése óta a terhelt személyi körülményeiben bekövetkezett változások sem. A törvény az összbüntetésre vonatkozóan nem is büntetéskiszabásról, hanem az összbüntetés tartamának „megállapításáról" rendelkezik. Az összbüntetési tartam megállapításánál sajátos szempontok érvényesülnek. A jogintézmény lényegéből fakad, hogy az a terhelt számára — legalábbis az alapítéletekben kiszabott büntetések tartama szempontjából — mindenkor kedvezményt jelent. Az összbüntetés tartamának megállapításánál eltérő szempontok érvényesülnek aszerint, hogy a több büntetés egyhuzamban töltéséből eredő hátrányok kiküszöbölése-e a cél, vagy pedig a terheltet utólag kell olyan helyzetben hozni, mintha a különböző eljárásokban elbírált bűncselekményei miatt halmazati büntetést szabtak volna ki. A) Az összbüntetés tartamának megállapítása a Btk. 93. §-ának (2) bekezdése alapján. 1. A Btk. 93. §-ának (2) bekezdése az összbüntetés tartama megállapításának azt 60