Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

Ha viszont az elkövető más bűncselekmény megvalósítása, avagy már véghezvitt más bűncselekmény leplezése, nyomainak eltüntetése vagy a felelősségre vonás elkerülése végett követi el az ölési cselekményt, a minősített emberölés megállapítása megalapozott lehet, kivéve azt az esetet, amikor az ilyen magatartás harmadik személy bűncselekményének a leplezését célozza. 4. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapításánál elsősorban emberiességi, valamint erkölcsi szempontok a meghatározók. A különös kegyetlenség fogalma alá az átlagosat lényegesen meghaladó, rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság mély megalázásával vagy az elkövető emberi mivoltából kivetkőzve véghezvitt ölési cselekmények vonhatók. Elsősorban a sértettnek okozott sérülések száma, súlya és jellege alapján állapítható meg; ezekből általában következtetés vonható az elkövetés embertelenségére. Annak, hogy a sértett eszméletlensége folytán ténylegesen elviselt-e fájdalomérzést, nincs jelentősége, nincs különösebb jelentősége ugyanígy az elkövetés eszközének sem. így megállapítható a súlyosabb minősítés akkor is, ha az elkövető az ölési cselekményekhez általában használatos, ún. tipikus eszköz igénybevétele nélkül, puszta kézzel, agyonveréssel, rúgással vagy taposással valósítja meg a cselekményt. Az elkövető tudatának az elkövetés idején át kell fognia a végrehajtás különös kegyetlenségét. Az elkövető ezzel kapcsolatos tudattartalmára a sérülések számából, a bántalmazás hosszan tartó, elhúzódó voltából, a sértett látható szenvedéséből, illetőleg a sértettnek a végrehajtás ideje alatt tanúsított magatartásából vonható következtetés. Az elkövetőnek a sértett megölése után tanúsított magatartása pl. a holttest feldarabolása, elásása vagy elégetése, kívül esik az elkövetésen és általában a cselekmény felfedezésének a meghiúsítását célozza; ezért önmagában az ilyen magatartás nem valósítja meg a különös kegyetlenséggel elkövetést. 5. A hivatalos személy ellen elkövetett emberölés sértettje kizárólag a Btk. 137. §ának 1. pontja szerinti hivatalos személy lehet. A törvény ebben a vonatkozásban a fokozott büntetőjogi védelmet nem terjeszti ki a Btk. 230. §-ának a)—g) pontjaiban, valamint a 231. §-ában meghatározott személyekre. Ha a sértettet a hivatalos eljárása során tett intézkedése miatt, de a hivatalos személyi minőségének megszűnése után éri az élet elleni támadás, az aljas indokból (célból) elkövetett emberölés megállapításának van helye. 6. A több emberen elkövetett emberölés megállapításának van helye, ha az elkövető akár egyetlen akaratelhatározásból fakadóan, egy időben, illetőleg egymást követően, akár különböző időpontokban és eltérő akaratelhatározásból hajtja végre a több ember megölését. Nem előfeltétele tehát a fennálló törvényi egységbe foglalásnak az egységes akaratelhatározás és az időbeli közelség, de a felelősségre vonásnak egy eljárásban kell megtörténnie. Ez a feltétel fennáll akkor is, ha perújítási tárgyalás eredményeként kerül sor a több emberen elkövetett emberölés megállapítására. A bűncselekmény befejezettségéhez legalább két ember halálának a bekövetkezése szükséges. A minősített eset csak a Btk. 166. §-a szerinti bűncselekmény vonatkozásában alkalmazható. Ha tehát a két sértett sérelmére megvalósított ölési cselekmény egyikét erős felindulásban követték el, a több emberen elkövetett emberölés megállapításának nincs helye. 7. A sok ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés körében sok emberen — a sértettet ide nem számítva — határozatlan számú vagy meghatározott, de nagyobb létszámú személyek összességét kell érteni, veszély pedig az elkövetési cselekménnyel összefüggésben álló, még létre nem jött olyan helyzet vagy esemény, amelynek be37