Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

A szocialista büntetéskiszabás kirminológiai szemlélete elengedhetetlenné teszi a bűnözési helyzet figyelembevételét, ennek mellőzése helytelen eredményre vezetne, nem venné tekintetbe a büntetőpolitikai érdekeket. Súlyosítóként kell tehát értékelni, ha bizonyos bűncselekmények elkövetésének gyakorisága országos jelenség, a számuk növekedést mutat. (Ilyen pl. a szeszes italtól befolyásolt állapotban való járművezetés, illetve az ilyen állapotban közlekedési baleset okozása.) Amennyiben valamely bűncselekmény helyileg különösen elszaporodott, ez nyomatékos súlyosító körülmény. Bizonyos bűncselekmények esetén az említett körülmény a dolog természeténél fogva nem jöhet figyelembe (pl. erős felindulásban elkövetett emberölésnél vagy a jogos védelem túllépésénél). A jelen irányelvben foglaltak következetes szem előtt tartása, az abban kifejtettek céltudatos követése biztosíthatja a büntetéskiszabás terén a szocialista törvényesség által megkövetelt egységes szemlélet érvényesülését. 14. számú Irányelv a bűnismétlés értékeléséről A Legfelsőbb Bíróságnak a büntető eljárásban ismételten felelősségre vontak megítéléséről szóló 6. számú Irányelve jól szolgálta a visszaesők elleni küzdelem differenciálttá tételét és jelentősen segítette a tv. rendelkezéseinek egységes értelmezését, valamint a büntetéskiszabási gyakorlatban korábban tapasztalt ingadozások megszüntetését. A jogalkalmazás jogpolitikai elveiről szóló 20/1986. sz. NET határozat újólag felhívta a figyelmet a társadalomra különösen veszélyes visszaesőkkel szembeni erőteljes fellépés szükségességére. Az 1978. évi IV. törvénynek (Btk.) a visszaesés megállapítására és jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezései az ismételt bűnelkövetés elleni küzdelem célját szolgálják. A visszaesés törvényi szabályozása azon a jogpolitikai meggondoláson alapszik, hogy a társadalom védelme érdekében általában súlyosabban kell megbüntetni az ismételten bűncselekményt elkövetőt, mint azt, aki első ízben kerül a törvénnyel összeütközésbe. Az ismételt bűnelkövetőkkel szemben alkalmazandó jogkövetkezmények meghatározásánál kiemelkedő súlya van a büntetés kiszabásának. Mindezekre figyelemmel szükségessé vált, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Magyar Népköztársaság Alkotmányának 47. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a bűnismétlés értékelésével kapcsolatban irányelven adjon iránymutatást. /. A visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlők 1. Az ismételten bűncselekményt elkövetőknek csupán egy része esik a törvényi visszaesőkre vonatkozó rendelkezések alá, ezért iránymutatást kell adni arra nézve, hogy az újabb bűncselekmény elbírálása során a bűnismétlésnek milyen jelentőséget kell tulajdonítani a büntetés kiszabása körében. A Btk. 100. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket a törvény a korábbi elítéléshez fűz. Ebből a rendelkezésből következik, hogy annál az elkövetőnél, akit az újabb bűncselekmény megvalósítása előtt a bíróság már jogerősen elítélt, a korábbi elítélést abban az esetben sem lehet 22