Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

korlátozásában, valamint a bírósági mentesítés szigorúbb feltételeinek megállapításában..." stb. d) Az irányelv V/2, pontjának harmadik bekezdésében ,,a próbára bocsátás [Btk. 72. § (2) bek.] és" szavak elmaradnak. e) Az irányelv záró részének második bekezdésében a „... szabadságvesztésre ... ítéli" szavak helyébe a következő szöveg lép: „...fegyház (illetve börtön, fogház) büntetésre ... ítéli". ///. Az élet és a testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú Irányelv az alábbiak szerint módosul: Az irányelv II/'5. pontjának első bekezdésében „a Btk. 230. §-ának a)—f) pontjaiban" szavak helyébe a következő szöveg lép: „a Btk. 230. §-ának a) — g) pontjaiban ..." stb. * A fenti módosításoknak megfelelően a 12. és 14. számú irányelvek teljes szövege a következő: 12. számú Irányelv a súlyosító és enyhítő körülmények értékeléséről a büntetéskiszabási gyakorlat egységesebbé tétele érdekében /. 1. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának a jogalkalmazás jogpolitikai elveiről szóló 20/1986. számú határozata kiemelt követelményként hívja fel a jogalkalmazókat arra, hogy a jogszabályokat társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell alkalmazni, és ki kell küszöbölni a jogalkalmazásból a formális szemléletet. (I/A. rész.) Ennek az általános követelménynek a súlyosító és enyhítő körülmények értékelésénél is érvényesülnie kell. Ezt kívánja szolgálni a jelen irányelv. A Büntető Törvénykönyv (Btk.) 83. §-a szerint a büntetést — céljának (37. §) szem előtt tartásával — a törvényben meghatározott keretek közt úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. A törvény a bűnösségi körülményeknek példálódzó felsorolását sem tartalmazza. A Btk. rendszerében minden olyan körülmény, amelyet a bíróság a büntetés kiszabásánál értékel, súlyosító vagy enyhítő. A bíróság mindenkor a konkrét eset összes alanyi és tárgyi körülményeinek az egybevetése alapján foglal állást abban a kérdésben, hogy milyen nyomatékkal értékel valamely bűnösségi körülményt. A bűnösségi körülmények értékelése terén a teljes egységet — olyan értelemben, mint a jogi minősítésnél — ugyan nem lehet elérni, de törekedni kell arra, hogy azonos alanyi jellegű és tárgyi súlyú bűncselekmény miatt alapjában megközelítően azonos büntetés kiszabására kerüljön sor. Ez is a szocialista törvényesség követelménye, amelynek elengedhetetlen feltétele a bűnösségi körülmények egységes értelmezése. 2. Az irányelv biztosítani kívánja, hogy a büntetés kiszabása — a Büntető Törvénykönyv rendelkezései alapján — a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveivel összhangban történjék. A bűnösségi körülmények száma szinte korlátlan, változatai kimeríthetetlenek. 14