Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

vételárban állapodtak meg a felperessel. A szállítás időpontjában megváltozott piaci helyzetre és a felügyeleti szervétől kapott tájékoztatásra tekintettel azonban az átvételi árnak 38 Ft/kg összegre való módosítását javasolta, amit a felperes tudomásul vett és ennek megfelelően számlázott. A számlák kiegyenlítése hiánytalanul megtörtént, ezért további vételár-követelésnek nincs jogalapja. Az első fokú bíróság a keresetnek helyt adott és az alperest 680 690 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint nem értékelhető a szerződés módosításaként az a tény, hogy a felperes a szerződésszerűen szállított mákot az alperes ajánlatában megjelölt 38 Ft/kg egységáron számlázta. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az 1978. szeptember 29-én kelt levelében a mák szállításának megkezdése előtt közölte a felperessel a 65 Ft/kg szerződéses ár helyett alkalmazandó új 38 Ft/kg vételárra vonatkozó kívánságát. A felperes a megkeresésre nem válaszolt, de a számláiban az új vételárat tüntette fel és ezzel a módosító ajánlatot elfogadta. A fellebbezés alapos. A per nem vitás adatai szerint a felperes nem a szerződésben kikötött 65 Ft/kg vételáron, hanem az alperes 1978. szeptember 29-én kelt ajánlatában javasolt új áron számlázta az étkezési mákot és a további ellenértékre nézve jogfenntartó nyilatkozatot sem tett. Helytálló ezért az a fellebbezési érvelés, hogy a felperes e magatartásával az ajánlat elfogadása érvényesen jutott kifejezésre [Ptk. 216. § (1) bek., 418. § (2) bek.], ami a szerződés ennek megfelelő tartalmú módosítását eredményezte [Ptk. 240. § (1) bek.]. Téves tehát az első fokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a fenti módon történt számlázás nem értékelhető szerződésmódosító ráutaló magatartásként, így téves az eredetileg kikötött szerződéses ár alapulvételével az alperest marasztaló ítéleti rendelkezése. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf III. 30 254j 1980. sz., BH 198118. sz. 326.) 83. Ha nem lényeges szerződési feltételt módosító szóbeli megállapodásra hivatkozó levélre a másik szerződő fél nem válaszol, a szerződést akkor is ráutaló magatartással módosítottnak kell tekinteni, ha jogszabály a szerződésre írásbeliséget tesz kötelezővé [Ptk. 216. § (2) bek., 218. § (1) bek., 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r.5 3. §]. A felperes kérelmére az első fokú bíróság fizetési meghagyást bocsátott ki az alperessel szemben, melyben 41 napos fizetési késedelem miatt 4212 Ft kamat és ennek 1984. augusztus 29-től járó késedelmi kamata megfizetésére szólította fel. Az alperes ellentmondásában előadta, hogy a felperessel szóban 30 napos fizetési határidőben állapodott meg, ehhez képest a főkövetelés kiegyenlítésével mindössze 2 napot késett. Az első fokú bíróság megállapította, hogy a szerződés szerint járó 196 321 Ft ellenértéket 1984. március 2-án, a 2 napos fizetési késedelem miatt járó 214 Ft kamatot pedig november 14-én fizette meg az alperes. Erre tekintettel a felperes keresetét mint alaptalant elutasította. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Előadta, hogy a hatályos jogszabályok értelmében a bizományi szerződés érvényességéhez írásbeli alak szükséges, ami egyben azt is jelenti, hogy a szerződés módosítása is csak írásbeli formában történhet, ennek hiányában a fizetési határidőre vonatkozó megállapodás érvénytelen. A fellebbezés nem alapos. A perben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy módosították-e a felek a bizományi elszámolásban írt határidőt, megállapodásuk érvényes-e, és ehhez képest 78