Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

betakarításának feltételei is kedvezőbben alakulnak. Mindemellett az új fajta honosításával járó jutalék további vagyoni előnyt eredményezhet. A várható előnyök megfelelően ellensúlyozzák a két szilvafajta közötti beszerzési árkülönbözetet. Ehhez képest a felperesnek az árkülönbözetből eredően kára nem származott. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Állította a szakértői vélemény bizonytalanságát, és azt, hogy így nem lehet egyértelműen megállapítani az importált oltványból származó szilvafa előnyeit. A fellebbezés nem alapos. Az első fokú bíróság helytállóan utasította el a felperes keresetét, ítéletének indokolása azonban helyesbítést igényel. Megalapozott az első fokú bíróságnak az az ítéleti megállapítása, amely szerint az alperes megszegte a felperessel kötött megállapodást, következésképpen az ezzel okozati összefüggésben lévő, bizonyított káráért — kimentés hiánya esetén — helytállni tartozik. A szerződésszegésből eredő kártérítés megállapításának akkor van helye, ha a szerződésszegés (jogellenes magatatás) ténye, a kár keletkezése, valamint a szerződésszegés és a kár közötti összefüggés bizonyítva van. E három feltétel egyikének hiánya a kártérítési felelősség megállapítását kizárja. Ehhez képest azt kellett vizsgálni, hogy felperes 1980. június 30-át követően megtett-e mindent a szerződésben meghatározott fajtájú oltványok beszerzése érdekében, igenlő esetben pedig azt, hogy a két oltvány árkülönbözetéből adódó többletköltség mennyiben hozható okozati összefüggésbe az alperes szerződésszegésével. Az alperes akadályközlését követően a felperes először egy kereskedelmi szervezethez és egy mezőgazdasági termelőszövetkezethez fordult a megrendelt fajtájú szilvaoltványért, majd ezeknek nemleges válasza után a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumot (MÉM) kereste meg,jelezve a megjelölt szilvaoltványokkal kapcsolatos beszerzési nehézségeit. A MÉM válaszlevelében közölte a felperessel, hogy „amennyiben a szilvaoltványok más faiskolából sem szerezhetők be, a külföldről való behozatalt támogatja". A fenti peradatokból az a következtetés vonható le, hogy a felperes nem végzett megfelelő piackutatást a meghiúsult szerződésben lekötött olcsóbb fajtájú szilvaoltvány beszerzése érdekében, hanem ahelyett, annak pótlásaként kifejezetten drágább, minden tekintetben értékesebb Csacsaki fajtájú oltványt rendelt meg, illetve hozatott be importból. Ezzel önmagát fosztotta meg attól a lehetőségtől, hogy az alperessel megkötött szerződés lehetetlenülésével okozati összefüggésben jogszerű igényt sikerrel érvényesíthessen. A szerződések, köztük a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések rendeltetése, hogy előmozdítsák azoknak a szükségleteknek a kielégítését, amelyek a népgazdaság célkitűzéseit megvalósító gazdasági tevékenység során jelentkeznek (Ptk. 4. §). Ugyancsak jogszabály (Ptk. 340. §) rendeli, hogy a kár elhárítása, illetőleg enyhítése érdekében úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Mindezekből következik, hogy a szükségletkielégítés jelentősége, a népgazdaságnak a károktól való megóvása, valamint a gazdálkodó szervezetek saját tevékenysége eredményességének biztosítása nem teszik megengedhetővé, hogy a fél minden további nélkül tudomásul vegye a másik fél szerződésszegése folytán a szerződéssel elérni kívánt cél meghiúsulását. Ellenkezőleg, a megrendelőtől elvárható, hogy intézkedjék a szerződést nem teljesítő szállító helyett szükségletének — amennyiben lehetséges — más szállító útján történő kielégítéséről, természetesen szem előtt tartva a célszerűség és gazdaságosság követelményeit. Az ún. fedezeti beszerzés tehát a gazdálkodó szervezetek jogviszonyaiban gazdaságilag és jogilag egyaránt indokolt, és ha a 43