Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)
11. A megrendelő azt a személyt, aki neki a szállító betéti díjjal terhelt áruküldeményét kiszolgáltatja, jogszerűen tekintheti az üres göngyöleg átvételével is megbízott személvnek anélkül, hogv annak a szállítóval való jogviszonyát közelebbről megvizsgálja (Ptk. 315. §). (Legf. Bír. Gf. II. 30 473/1985. sz., Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság G. 40 62011/1984. sz., BH1986/9. sz. 376. L. 432. sorszám alatt.) 12. Jóllehet a gazdálkodó szervezet szerződéses üzemeltetésbe adott egységének üzeletvezetője a saját nevében is köthet szerződést, abban az esetben, ha az ilyen egység részéről a más gazdálkodó szervezettől való áruátvétel az üzemeltető gazdálkodó szervezet bélyegzőjének felhasználásával szabályszerűen történt, eltérő körülményre utaló adat hiányában a szerződésnek a gazdálkodó szervezetek közötti létrejöttét kell megálpítani [Ptk. 219. § (2) bek., 38/1980. (IX. 30.) MTsz. r.2 3. §]. Az alperes szerződést kötött P. L. magánszeméllyel (a továbbiakban: üzletvezető) az egyik boltegységének szerződéses üzemeltetésére. Az üzletvezető 1983 október havában 19 605 Ft összegben különféle italárut vett át a felperestől, amelynek ellenértékét a termék átadásakor rendelkezésre bocsátott postautalványon kellett megfizetnie. Minthogy erre nem került sor, a felperes felszólította az üzletvezetőt és az alperest is az ellenérték megfizetésére, majd a fizetési meghagyás iránti kérelmében a fenti összeg megfizetését követelte. Az ellentmondás folytán perré alakult ügyben az alperes azért kérte a kereset elutasítását, mert álláspontja szerint a felperes az üzletvezetővel kötött megállapodást, és így az ellenértéket is tőle kell követelnie. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az üzletvezető a saját nevében is köthetett adásvételi szerződést, a perbeli esetben pedig a felperesnek az üzletvezetővel kötött megállapodása aggálytalanul bizonyítható volt. A termék átadásakor ugyanis a felperes az üzletvezető részére átadott postautalványon kérte az ellenérték kifizetését. Jogviszony hiánya miatt az alperessel szemben a kereset alaptalan. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperesnek a kereset szerinti marasztalását kérte. A fellebbezés nem alapos. A 34/1983. (IX. 22.) MT számú rendelettel módosított 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet (továbbiakban: R.) 3. §-a a jogszabály módosítását megelőzően úgy rendelkezett, hogy a vezető a gazdálkodó szervezet nevében, de saját felelősségére és kockázatára önállóan szervezi és irányítja az árubeszerzést és értékesítést. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben több alkalommal kifejtette, hogy a jogszabály fenti rendelkezéséből egyértelműen az következik, hogy a készpénz ellenében történő vásárlásoktól eltekintve minden olyan esetben, amikor az üzletvezető az eladótól különböző áruféleségeket megrendel, és az átvételt szabályszerűen igazolja, úgy a jogviszony a két gazdálkodó szerv között jön létre, mert az üzeletvezető ilyen esetekben a bérbeadó gazdálkodó szervezet képviselőjeként jár el, a képviselő útján kötött szerződések esetében pedig a Ptk. 219. §-ának (2) bekezdése értelmében a képviselt válik jogosítottá és kötelezetté. Minden ilyen esetben tehát a szabályszerű igazolással átvett termék ellenértékét a gazdálkodó szervezetnek kell megfizetnie. A helyzet a jogszabály módosítása folytán lényegesen megváltozott, mert mód nyílt arra, hogy az üzletvezető a saját nevében is szerződjék. Ezért az 1983. szeptember hó 22. után kötött megállapodások esetében — vita során — a bíróságoknak mindenkor vizsgálniok kell, hogy az üzletvezető a saját nevében vagy pedig a gazdálkodó szervezet képviselőjeként kötött-e megállapodást. Általában ha a gazdálkodó szerve20
