Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

Az első fokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és jogi döntése is megalapozott. Arra helytállóan hivatkozott az alperes, hogy ügyviteli mulasztása következtében olyan összegű kártérítést köteles fizetni, mint amilyen összeget a külföldi szállító — az igény kelló' időben történő érvényesítése esetén — fizetett volna. Téves azonban az álláspontja abban, hogy késedelmi kamatfizetési kötelezettségének mértéke csak 4% lehet azért, mert fizetési késedelem esetén a külföldi fél is csak ilyen mértékű kamatot fizetett volna. A bizományos alperes azáltal okozott kárt megbízójának, a felperesnek, hogy az utóbbinak a külföldi féllel szemben fennálló követelését — a bizományi szerződést megszegve — elévülni hagyta [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 23. § (2) bek.]. Ez a kár a követelés elévülésének időpontjában következett be, és a kár megtérítése is akkor vált esedékessé. Ez időponttól kezdve a kártérítés összege után terheli kamatfizetési kötelezettség az alperest, az összeg mint főkövetelés megfizetésének időpontjáig. A belföldi gazdálkodó szervezetek között létrejött szerződés megszegéséből eredő fizetési kötelezettségekre pedig — a 60/1970. (XII. 31.) PM számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdése értelmében — a 15%-os kamatmérték az irányadó. Minthogy a perbeli adatok szerint 1976. december hó 1. napján — amelyet az első fokú bíróság az ítéletben a kamatfizetés kezdő időpontjául megszabott — az említett elévülés és ezáltal a kár is már bekövetkezett, a kamat mértékének 15%-ban történt meghatározása is helytálló. Más kérdés az, hogy történetesen kártérítés volt annak a követelésnek a jogcíme is, amelynek az érvényesítésére az alperes megbízást kapott a felperestől, és hogy e megbízás körébe a kártérítési összegen felül a külföldi felet terhelő 4%-os karrat behajtásának kötelezettsége is beletartozott. E követelés alapja a külföldi szállító által a megbízó felperesnek okozott kár volt, és e kártérítési követelésnek az alperes hibájából történt elévülése folytán a 4% mértékű kamat behajtásának lehetősége is elenyészett. A felek közötti jogviszonyban azonban a bizományosnak a megbízóval szemben fennálló kötelezettségei szempontjából a behajtási megbízás tárgyául szolgáló kártérítési igény nem azonos azzal a kártérítési kötelezettséggel, amellyel a bizományos a saját mulasztása miatt a megbízóval szemben helytállni tartozik. Ez utóbbi kötelezettség körében a bizományos a kár beálltának, vagyis az elévülésnek időpontjától kezdve késedelemben volt a megbízóval szemben annak az összegnek — a főkövetelésnek és kamatának — a megtérítésével, amelynek a behajtási lehetősége az ő mulasztása miatt megszűnt. Ez összeg megfizetésének késedelme idejére pedig a kifejtettek értelmében 15%-os mértékű kamatot köteles fizetni. A Legfelsőbb Bíróság a fentiek következtében az első fokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 08111980. sz., LH 1981/6. sz. 246.) 194. A hibás teljesítésen alapuló kártérítési követelés érvényesítésének nem előfeltétele az, hogy a jogosult a minőségi hibát a szavatossági jegek érvényesítésére előírt határidőn belül bejelentse [Pik. 3C5—3C6. §, 310. §, 311. § (2) bek., 324. § (1) bek.]. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérivrr 1981. roverrter 6-án ideiglenes tenyésztési engedélyt adott meghatározott hústípusú tyíkszi'lck és azek végteirrékeinek zártkörben — egy gazdasági társaság tagjai közötti — forgalmazására. A felperes a gazdasági társaságnak 1982. június 23-án lett a tagja. A termelő alperes a felperessel 1982. június 8-án mezőgazdasági termékértékesítési szerződést ketett szülőpárok átadására és azokból — az adott technológia szerirt — keltetctcas előállítására. E szerződés aláírása alkalrrával az alperes tcHek között átadta a nevelési és a tojástermelési technológiáját is a felperes részére. A felperes e szerződés alapján az 156