Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

179. A számlának vagy számlamásolatnak a korábbi fizetési felszólítással azonosítható módon történt megküldése újabb felszólításnak minősül, és a pénzkövetelés elévülését megszakítja [Ptk. 324. §(1) bek., 327. §(1) bek.]. (Legf. Bír. Gf. II. 31 423/1982. sz., BH1984/10. sz. 408.) 180. A kötelezett részéről alá nem írt jegyzőkönyv is alkalmas az elévülés megszakítására, feltéve, hogy azt a jogosult kellő időben a kötelezett birtokába adta [Ptk. 324. § (1) bek., 327. § (1) bek., 1960. évi 11. sz. tvr. 3. § (2) bek.]. A felek huzamosabb ideje szerződéses kapcsolatban állnak egymással. Ennek keretében az alperes alagútzsaluk gyártására és szállítására vállalt kötelezettséget. Az alperes e kötelezettségét részletekben teljesítette, és az utolsó részlet szállítására késedelmesen került sor. A felperes a késedelmes teljesítés miatt kötbérigényt támasztott, keresetében 216 208 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A per során az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes követelése elévült, mivel igényét hat hónap elteltével terjesztette elő. A felperes tagadta igényének elkésettségét, és utalt arra, hogy képviselői hat hónapon belül a kötbérigényét az alperes igazgatóhelyettesének bejelentették; az erről szóló jegyzőkönyvet azonban az igazgatóhelyettes nem írta alá, és elzárkózott a bejelentés tudomásulvétele elől. A keresetnek a megyei bíróság részben helyt adott, az alperest a kötbér 60%-ának megfelelő összeg, vagyis 129 721 Ft megfizetésére kötelezte. Az ítélet marasztaló részét az alperes nem támadta meg fellebbezéssel, így az ebben a részében jogerőre emelkedett. A megyei bíróság ítéletének az alperest 129 721 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelező és első fokon jogerőre emelkedett része ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes az előkészítő iratában, továbbá a védekezésében elévülési kifogást tett, illetve azt fenntartotta. Az alperes a kötelezettségének a szerződés szerinti 1981. január 21-i teljesítési határidővel szemben 1981. április 24-én, azaz 83 nap késedelemmel tett eleget, amikor a kötbér a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 19. §-a (1) bekezdésének a) pontja folytán esedékessé vált. Ebből következik, hogy a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperes a kötbérigényét 1981. október 24-ig érvényesíthette volna, a kötbérigény ekkor elévült; az elévülés időpontját a felek egyike sem tette vitássá. A Ptk. 327.§-ának (1) bekezdése szerint a felszólítás csak abban az esetben szakítja meg az elévülést, ha az írásban történt. Az alperes igazgatóhelyettesénél folytatott megbeszélés során a felperes szóban bejelentette ugyan kötbérigényét, és azt az általa készített és aláírt jegyzőkönyv is tartalmazta, amikor azonban az igazgatóhelyettes a jegyzőkönyv aláírását megtagadta, azt nem hagyta az alperesnél, és részére nem is küldte meg. Az elévülést megszakító joghatásnak előfeltétele, hogy az írásbeli igénybejelentést, amely nem jutott el az alpereshez, nem lehet elévülést megszakító hatásúnak tekinteni (BH 1979. évi 9. sz. 297. sorsz.). Mindennek folytán az állapítható meg, hogy a per tárgyát képező esetben az elévülési idő lejártáig azt megszakító bejelentés nem történt. Ezen a tényen nem változtat az, hogy az alperesi igazgatóhelyettes a jegyzőkönyv aláírását megtagadta; az aláírás nélküli jegyzőkönyv is — kézbesítés esetén — megfelelt volna az írásbeli igénybejelentés követelményének. A kereset 1981. október 26-án, tehát az elévülés bekövetkezte után érkezett az első fokú bírósághoz. Az elévülési határidő és így annak számítási módja anyagi jogi szabály. Az anyagi jogszabály által megszabott határidő az utolsó napon minden körülmények között lejár [1960. évi 11. tvr. 3.§ (2) bek.], azaz eddig az időpontig az írásbeli aktusnak be kell fejeződnie, az okiratnak meg kell érkeznie. Az elévülést tehát nem szakítja meg az, hogy az írásbeli felszólítást, vagy a keresetet az elévülési határidő lejártát megelőzően postára adták. 149