Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

désében meghatározott munkákból nem kívánta 6 111 000 Ft értékű munka elvégzését s így a szerződés ebben a vonatkozásban meghiúsult. Az alperes vétlenségére hivatkozva kérte a kereset elutasítását. Előadta egyrészt azt, hogy a felperesnek más hasonló beruházásán alvállalkozói minőségben lehetőséget adott felszabadult kapacitásának lekötésére, másrészt pedig, hogy a beruházás megvalósulása csak elhúzódik, erről viszont nem tehet. Az első fokú bíróság az alperest 328 800 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a kötbéralapot 4 111 000 Ft-ra csökkentette, mert mintegy 2 millió forint értékű munkát a felperes elvégezhetett az alperes hasonló beruházásán. A 4 111 000 Ft értékű munka az alperes magatartása miatt nem valósult meg. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes az ítélet megváltoztatását és a szerződésszegés tényére hivatkozással az alperesnek a kereset szerint való marasztalását kérte. Vitatta, hogy a másik telepen végzett alvállalkozói munkát részére az alperes a szerződésben megjelölt telep elmaradt munkáinak pótlására biztosította volna. Az alperes az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Ismét vétlenségére hivatkozott. Az alperes fellebbezése alapos, a felperesé nem. Az első fokú bíróság kötbér megfizetésére azért kötelezte az alperest, mert a szerződés részbeni meghiúsulása az alperes felróható magatartására vezethető vissza. A bíróság jogi álláspontja téves. A Ptk. 395. §-ának (1) bekezdése szerint a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. A megrendelőnek ez a „feltétlen" elállási joga nemcsak a szolgáltatás egészére, hanem annak egy részére is vonatkozik. A feltétlen elállási jog gyakorlása esetén a vállalkozó a megrendelőtől csak kártérítést követelhet, kötbért azonban nem. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. VII. 30163511980. sz., BE 1981/7. sz. 292.) 1.9. Az elévülés 170. /. A hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igényt az általános elévülési időn belül lehet érvényesíteni. (I. számú PGEDIII. tétel.) A jogosultnak azonban — ha jogszabály nem tesz kivételt — a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell győződnie arról, hogy a teljesítés megfelelő-e, és nem késlekedhet az igénye érvényesítésével. Ha a kártérítési igény a szavatossági igénnyel azonos tartalmú, az a szavatossági határidők eltelte után gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában általában akkor lehet megalapozott, ha a jogosultat nem terheli mulasztás abban, hogy a hibás teljesítést e határidőkön belül nem ismerte fel, illetőleg ha a kötelezett magatartása vagy egyéb ok folytán a jogosult indokoltan volt olyan feltevésben, hogy a hibás teljesítést orvosolták, vagy orvosolni fogják. II. A jogosult és a kötelezett magatartásának megítélésénél számításba kell venni a gazdálkodó szervezetekkel szemben a szakértelem és a gondosság tekintetében támasztható magasabb követelményeket is. (BH 1985(4. sz., GK41. sz.) 146