Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

szempontjából a Ptk. „Vállalkozás" című XXXV. fejezete az irányadó. Az e fejezet alá tartozó 395. § (1) bekezdése szerint a megrendelő' a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. A konkrét ügy 1984—85. évekre vonatkozó részének eldöntésénél tehát a szerződésszegés körülményei vizsgálatának nincs helye. A másodfokú bíróság az ítéletének meghozatala során e rendelkezést — ideértve a GK 16. sz. állásfoglalásban foglaltakat is — figyelmen kívül hagyta, ezért az ítélet a keresetet elutasító részében, de az első fokú bíróság ítéletére vonatkozó részében is az eddigi adatok alapján nem megalapozott. A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 273. §-ának (3) bekezdése értelmében az ítéleteket hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalra utasította. (Eln. Tan. G. törv. 30 645/1984. sz., BH 1985/9. sz. 354.) 166. A bíróság akkor is vizsgálhatja az elállás megalapozottságát, ha a szerződéstől elálló fél az elállási nyilatkozatában tévesen hivatkozott az ezt számára megengedő jogszabályra, de az elállásnak indokát megjelölte [Ptk. 300. § (1) és (2) bek., 302. § (1) bek., 320. § (1) bek., 392. § (2) bek., 393. § (2) bek.]. (Legf. Bír. Gf. V. 30 933/1982. sz., BH 1984/11. sz. 458.) 167. Hatósági árváltozás címén az eladó a vételár megfizetése után abban az esetben sem állhat el a szerződéstől, ha annak a tárgya a felek megállapodása értelmében az eladó birtokában maradt [Ptk. 210. § (3) bek., 226. § (4) bek., 320. §, 381. § (1) bek., GK 19. sz.]. Az első fokú bíróság az ítéletében 402 489 Ft árkülönbözetre és kamatára irányuló keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perbeli étkezési burgonya hatósági áremelkedése a szerződés megkötését, sőt teljesítését követően, az ellenszolgáltatás kifizetése után történt. Ezért a GK 19. számú állásfoglalás 9. pontjában foglaltakat nem lehetett alkalmazni, mert az alperes terhére késedelmes teljesítés nem állapítható meg, a szerződésben kikötött és az utóbb módosult ár közötti különbözet megfizetésére tehát kártérítés címén sem kötelezhető. A felperes a Ptk. 320. §-ában foglaltak alapján a hatósági árváltozás után elállhatott volna ugyan a szerződéstől, hiszen a felek a perbeli burgonyára tárolási szerződést is kötöttek, és így az elállási jog gyakorlásának az előfeltételei biztosítottak voltak. Minthogy a felperes e lehetőséggel nem élt, a Ptk. 210.§-ának (3) bekezdésére alapítottan a szerződést sem támadhatta meg. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Hivatkozott arra, hogy a burgonya fogyasztói árának emelkedése éppen azért következett be az 1979. év végén, hogy a magasabb ár a tároló vállalatoknál jelentkező többletköltségek egy részét fedezhesse. Állította azt is, hogy a hatósági áremelkedésből eredő többletárbevétel egy részének megfizetésére a bíróság kötelezheti az alperest, hiszen a szerződés sikeres megtámadása következtében részleges érvénytelenség esetén a bíróság jogosult az árban való megállapodást módosítani. A fellebbezés nem alapos. Az első fokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a felperes keresetét elutasító döntése is megalapozott. A felperes 1979. november 6-án az akkor hatályos rögzített áron 8000 q étkezési burgonyát eladott az alperesnek, amely az ellenértéket 1979. november 29-én ki is fizette. Az a tény, hogy 1979. december 27-től, illetőleg 1980. április 1-től az étkezési burgonya felvásárlási és fogyasztói ára is emelkedett, nem teremt alapot az eladó felperesnek arra, hogy az emiatt jelentkező árkülönbö143