Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

cseréjét és a biztosítólemez pótlását díjtalanul elvégzi, a további hiba kijavítását azonban csak a felperes megrendelése esetén díjfizetés ellenében hajlandó elvállalni. Az igazságügyi szakértő indokoltnak tartotta a kár megosztását, éspedig olyan arányban, hogy az alperes 70%-ban, a felperes pedig 30%-ban viselje a javítási költségeket. Utalt még arra is a szakértő', hogy a felperesnek a targoncát vezető alkalmazottja nem rendelkezhet olyan szintű műszaki képzettséggel, amely lehetővé teszi a hiba rátekintés alapján történő megállapítását. A targonca javítható, a javítási munka ellenértéke a szakértő előzetes számítása szerint 12—14 000 Ft. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a szakértői véleményekből megállapítható volt, hogy a meghibásodás a gyári szerelési hiányosságokból következett be. A felperes keresetét azért kellett elutasítani, mert az igénye nem állt összefüggésben a gyári szerelési hiányokkal. A szakértő a hiba gyári eredetét megállapította ugyan, a targonca vezetőjének azonban észlelnie kellett volna a rendellenességet. A felperes képviselői is elismerték ezt a felperes telephelyén készült jegyzőkönyvben. A felperes fellebbezett az ítélet ellen. A fellebbezés alapos. Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet véleménye aggálytalan, tartalmazza azt a megállapítást, hogy a targonca biztosítólemeze hiányzott, és ezért a hengerről az anya lecsavarodott. A Ptk. 248. §-ának (1) bekezdése szerint a felek a jótállási kötelezettséget szerződésben is vállalhatják. A (3) bekezdés szerint aki a szerződés hibátlan teljesítéséért jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Ennek folytán nem a felperesnek, hanem az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a hiba oka az átadás után keletkezett. Ezzel szemben az volt megállapítható, hogy a biztosítólemez hiánya miatt a csavaranya lecsavarodott, és a hátramenet folytán a targoncában további meghibásodások keletkeztek. Téves az alperesnek az a nyilatkozata, hogy a beavatkozó jogosult abban a tekintetben állást foglalni, hogy a hiba jótállás körébe tartozik-e vagy sem. Kétségtelen, hogy a jótállás tényleges teljesítésére kijelölt beavatkozó foglalhat állást elsősorban abban, hogy a hiba a jótállási kötelezettség körébe tartozik-e vagy sem. A beavatkozónak ez a nyilatkozata azonban nem végleges. A szakértő már említett véleménye szerint a biztosítólemez hiánya okozta a meghibásodást, de a továbbüzemelés miatt a jótállási körbe nem tartozó további hibák is bekövetkeztek. Az alperes a szerződésben vállalt jótállási kötelezettsége folytán a targonca kijavítására köteles. A szakértő véleménye aggálytalan abban is, hogy a javítási költségek megosztását javasolta. A továbbüzemelés okozta javítási költségek ugyanis már nem tartoznak a jótállás körébe, ezért ennek a megtérítését az alperes, illetőleg a beavatkozó követelheti. Meg kell tehát állapítani a javítás elvégzése után a tényleges ráfordítási költségeket, és ennek 30%-a a felperest terheli. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatta és az alperest a jótállási kötelezettsége körében díjtalan kijavításra kötelezte. Miután a kijavítás költségeinek összegszerűségére kellő adat nem áll rendelkezésre, az első fokú bíróság ítéletét e részben a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése szerint a javítási költségek megállapítására nézve hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot e vonatkozásban a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. I. 30 056/1979. sz., BH 1980/7. sz. 252.) 121