Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

teljesítés tényét nem bizonyította, így a vagonok visszaküldése jogellenes volt. E jogellenes magatartással kapcsolatban felmerült többletköltségeket tehát a felperes nem tartozatlanul fizette meg neki. A felperes a védekezésre előadta, hogy a visszaszállítás az alperes által telexen adott szállítási címekre történt, ez pedig azt jelenti, hogy az alperes a minó'ségileg hibás szállítások tényét elismerte. Az alperes csak 5 vagonra nézve ismerte el, hogy azok visszaszállítására címdiszpozíciókat adott. Az első' fokú bíróság az alperest 29 638 Ft-nak a megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította, mert a felperes csak 5 vagonnál tudta bizonyítani, hogy azok visszaszállításához az alperes hozzájárult, azt kellett megállapítani, hogy a többi vagonnál a felesleges fuvarköltséget okozó visszaszállításra — az alperes elismerése hiányában—a felperesnek csak akkor lett volna joga, ha a kamarai szakértői bizottság véleményét beszerzi. Ezt elmulasztotta, a vagonoknál tehát a hibás teljesítés nem bizonyított. Az első fokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes fellebezése alapos, az alperesé azonban nem. A fellebbezési tárgyaláson az alperes már nem vitatta, hogy a telepei április 27-én, 28-án és 30-án mind a 14 vagonra nézve hozzájárultak a kifogásolt árpaszállítmányok visszaszállításához, ezekre nézve címdiszpozíciókat közöltek. A felperes e telexértesítések alapján szállítatta vissza a vagonokat. Kétségtelen, hogy az alperes központja a május 14-én kelt levelében mind a zsizsikességre, mind a kevertségre vonatkozó vizsgálati eredményt kifogásolta, és kérte a pecsételt közös mintáknak a szakértői bizottsághoz való elküldését, ekkor azonban már a többletfuvarköltségeket okozó fuvarozások megtörténtek, a kár már felmerült. Nem vitatható, hogy a trösztök által kötött szerződés szerint a felperes az idegen kártevőkkel való fertőzöttség esetén is köteles a társvállalat kijelölt megbízottjával mintát pecsételni és azt három héten át megőrizni. Ennek elmulasztása azonban nem eredményez jogvesztést a felperes terhére. Nem volt elfogadható az alperesnek arra történt hivatkozása, hogy az ő nevében eljárt megbízott csak a mintavétel szabályos voltát volt hivatott ellenőrizni. A szerződés ugyanis többek között úgy rendelkezik, hogy a „nyitott mintákat az MSZ 08—1326—79 számú szabvány 5. pontjának előírásai szerint közösen megvizsgálják..." és ... „vállalat megbízottjával közösen végzett vizsgálat eredményével, illetőleg az általuk megkötött minőségi megállapodással szemben a szállító reklamációval élhet". Ebből következik, hogy a felperes a szállítmányok kevertségét, illetve zsizsikfertőzöttségét nem egyoldalúan, hanem az alperes képviselőjével közösen állapította meg. Az alperes — ugyancsak a nevében eljáró telepei útján — ezt a megállapítást maga sem tette vitássá, hiszen az árpaszállítmányok visszaszállításhoz hozzájárult, ezzel a hibás teljesítést elismerte [Ptk. 305.§ (1) bek.]. A többletfuvarköltség pedig azért merült fel, mert az alperes csak a visszaszállítás megtörténte után kifogásolta első ízben a megbízottjának és a felperesnek a hibás teljesítést állító közös minőségi megállapításait. Mindebből pedig következik, hogy az első fokú bíróság tévedett abban, hogy csak 5 vagon sörárpa többletfuvarköltségével kapcsolatban fizetett a felperes tartozatlanul az alperesnek, mivel ez a megállapítás mind a 14 vagonra nézve helytálló. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatva az alperest terhelő marasztalási összeget — a keresetnek megfelelően — 80 312 Ft-ra felemelte. (Legf. Bír. Gf. II. 30 112/1982. sz BH 1984/1. sz. 28.) 116