Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

A felperes és az I. r. alperes fellebbezése alapos, a II. r. alperes fellebbezése nem alapos. Az első fokú bíróság a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően állapította meg a tényállást, téves azonban az abból a kártérítési felelősség mértékére nézve levont következtetése. A per anyaga, különösen pedig a korábbi perben beszerzett szakértői vélemények kellő alapot nyújtanak annak megállapítására, hogy a kereskedelmet a perbeli balesettel okozati összefüggésben álló mulasztás nem terheli. Ezért az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet teljes egészében el kellett volna utasítani, a II. r. alperes kártérítési felelősségének 99%-os arányban történő megállapítására irányuló másodlagos kereseti kérelemnek pedig helyt kellett volna adni. Az első fokú bíróság a kereskedelem részfelelősségét a perbeli gumikötelek megvizsgálásának elmulasztása miatt találta megállapíthatónak. Ez az álláspont téves, mert bár igaz, hogy a kereskedelmi dolgozók kötelesek a termék minőségét a szokásos módon — tömegcikknél általában szúrópróbaszerűen — megvizsgálni, a perbeli termék esetében azonban valamennyi egységcsomagnak a tételes megvizsgálásával sem lehetett volna kiválogatni a szabad szemmel nem észlelhető anyaghibás termékeket. A kereskedelemnél nincsenek a gumikötél szakítószilárdságát befolyásoló légzárványok felismeréséhez szükséges gumiipari szakemberek, olyan rendelkezés pedig nincs, amely a kereskedelem részére előírná valamely terméknek nagyítóval vagy mechanikai eszközökkel való megvizsgálását. Egyébként a felperes és az I. r. alperes perbeli álláspontját támasztotta alá a II. r. alperes, amikor úgy nyilatkozott, hogy „amennyiben légzárvány van egy gumikötélben, azt kívülről nem lehet észlelni, és az valóban gyártási hibának felel meg". Minthogy pedig mind a KERMI, mind pedig a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának Műanyag- és Gumiipari Tanszéke megállapította a gumikötél szakítószilárdságát jelentős mértékben befolyásolható folytonossági hiányát (légzárványát), amely a kereskedelem szempontjából rejtett hibának tekintendő, a felperes felelőssége az általa jelképesen vállalt 1%-ot meghaladóan, az I. r. alperesé pedig teljesen kizárható. Ezzel szemben a már említett szakvélemények kellően bizonyítják, hogy a perbeli baleset kizárólag a II. r. alperes termékének anyaghibájával áll okozati összefüggésben, aminek káros következményeiért felel [Ptk. 339. § (1) bek.]. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253.§-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet részben megváltoztatta és megállapította, hogy a kereset alapjául szolgáló kár 99%-át a II. r. alperes köteles viselni. (Legf. Bír. Gf. III. 30 291/1979. sz., BH 1981/5. sz. 200.) 131. Ha a termék meghibásodását a jogosult — az általa is ismert technológia alkalmazásának elmulasztásával vagy megszegésével — maga okozta, nincs jelentősége annak, hogy a kötelezett megfelelő használati utasítást adott-e [Ptk. 305. § 4/1976 (VI. 7.) Kip. M—BkMsz. r.19 3. § (1) és (2) bek.]. Egy budapesti szálloda beruházását a felperes bonyolította. Ennek érdekében szerződéseket kötött az alperessel, egyebek között 5200 m2 csipkefüggöny szállítására és felszerelésére. 1976. december 31-én a függönyök felszerelése megtörtént. Az üzemeltető szálloda-vállalat a mosások után a függönyök fokozott mértékű „zsugorodását" tapasztalta és KERMI vizsgálatot kért. A KERMI szakvéleménye megállapította, hogy a kifogásolt függönyök „mosási és áztatási méretváltozása (zsugorodása) nem megengedett mértékű". Ezért a felperes kicserélés iránt támasztott keresetet. A bíróság szakértői véleményt szerzett be. Ennek alapján megállapította, hogy a 108