Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

ütemezési kívánságokat továbbította a MÁV-nak. Azt is meg kellett állapítani, hogy a MAV az alperesnek nem közreműködője, ezért a MÁV magatartásáért az alperes nem tartozik kártérítési felelősséggel. A fentiekből következik, hogy az első fokú bíróság tévedett mind az alperes szerződésszegésének megállapításában, mind abban, hogy a felperes kára szerződésszegéssel okozati összefüggésben keletkezett. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes módosított keresetét teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Gf. II. 30 766/1979. sz., BH 1980/10. sz. 393.) 117. Beszedési megbízás útján való fizetésben történt megállapodás esetén a kötelezett — a megbízás benyújtásának hiányában — akkor sem köteles átutalással fizetni és nem esik fizetési késedelembe, ha a jogosult kérelmére a bíróság fizetési meghagyást bocsát ki ellene [Ptk. 4. § (3) bek., 302. § b) pont, 303. § (2) bek. c) pont, (3) bek., 37/1967. (X. 12.) Korm. sz. r.xl 5. § (1) bek., 408/1976. MNB sz. tájékoztató 1/38. pont]. A felperes szállító 287 000 Ft és annak kamata erejéig fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő, mert részére az alperes megrendelő a vele kötött szerződés alapján tőle átvett vaslemez ellenértékét nem fizette meg. Az alperes ellentmondásában arra hivatkozott, hogy a követelés átutalására — bár a küldeményt és a felperes számláját is átvette — nem volt köteles, mert a felperes a számlán a közöttük létrejött szerződés kikötésének megfelelően a fizetés módjaként határidős beszedési megbízást tüntetett fel. A fizetés feltehetően azért maradt el, mert a felperes a pénzintézethez a beszedési megbízást nem nyújtotta be. Az első fokú bíróság az alperest 287 200 Ft és annak részbeni kamata megfizetésére kötelezte. Az alperes az ítéletnek őt 6470 Ft kamatkövetelésben és 7180 Ft eljárási illetékben marasztaló részét fellebbezéssel támadta meg. Azzal érvelt, hogy az ellenszolgáltatás átutalására nem volt köteles, mert a fizetés módjaként a felperessel határidős beszedési megbízásban állapodott meg. Ezért a felperes ellene megalapozatlanul terjesztett elő fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet, ehelyett ugyanis az ellenszolgáltatás behajtása céljából a beszedési megbízást kellett volna megismételnie, vagy kezdeményeznie a fizetés módjának módosítását. A fellebbezés alapos. Az első fokon eljárt bíróság a döntéshez szükséges tényállást kellően derítette fel, majd abból helytállóan következtetett arra, hogy az adott esetben jogosulti késedelem forog fenn. De a jogosulti késedelem időtartamát tévesen állapította meg. Ha a felek — miként az adott esetben — fizetési módként beszedési megbízásban állapodtak meg, a kötelezettnek nem kell az átutalás tárgyában intézkednie, és amíg a jogosult nem nyújt be megfelelő beszedési megbízást, addig jogosulti késedelem áll fenn (Bírósági Határozatok 1980. évi 10. sz. 394. sorsz.). Mivel pedig a fizetés módja a felek egyező előadása szerint határidős beszedési megbízás volt, a beszedési megbízásnak a pénzintézethez való benyújtását viszont a felperes a Pp. 164.§-ának (1) bekezdésében előírtak ellenére csupán állította, de bizonyítékokkal nem támasztotta alá, a Ptk. 302. §-ának b) pontja értelmében — az említett eseti döntésre is figyelemmel — az alperes fizetési késedelme nem következett be [Ptk. 303. § (3) bek.]. Következésképpen az alperest 1982. február 20. napjától az első fokú bíróság jogszabályi alap nélkül kötelezte a kamat megfizetésére [Ptk. 303. § (2) bek. c) pont; Bírósági Határozatok 1975. évi 12. sz. 566. sorsz.]. Átutalási kötelezettség tehát — az attól eltérő megállapodás miatt — nem terhelte 99 7*