Aradi Frigyes (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1979 (Budapest, 1982)

amelyben a szerződések alapján visszamenőlegesen elszámolásra és a forgalmazott termékek után járó díjak és kamataik vagy ennek hiányában — az első fokú bíróság előtt megtartott tárgyaláson módosított keresete szerint — általános kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a felperest. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint szerződésszegést az alperes követett el, mert a hasznosítás vonatkozásában adott kizárólagosság gyakorlását nem tette lehetővé, így az alperesnek erre alapított igénye alaptalan, a minimális licenc-díj fizetése iránt pedig a szerződésben kellett volna rendelkezni. Kifejtette, hogy az a kizárólagossági jogosultság, amelynek átruházásáért az alperes ellenértéket kötött ki, a bejelentés napjára visszaható hatállyal a szabadalmi oltalom közzétételével jön létre. A szabadalmi oltalom megadása hatósági intézkedés, a szerződések érvényessége a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése szerint hatósági jóváhagyástól függ, így a szabadalmi oltalom elnyerését — kifejezett szerződési rendelkezés hiányában is — az alperes igazolni köteles. Az alperest a szabadalmi oltalmak megszerzésének igazolására méltányos póthatáridő tűzésével szólította fel, így a szerződésektől való elállást jogszerűen gyakorolta. Előadta, hogy kizárólag 548 db gépkocsigarázst gyártott és értékesített 1976. december 31. napjáig, amely azonban nem azonos a mintaoltalommal védett mintával és eltérő a találmányban leírt műszaki megoldástól. Ennek bizonyítására szükség esetén szakértő kirendelését indítványozta, míg az alperes kifejezetten kérte szakértő kirendelését. Az alperes az iratokhoz csatolta a találmányok szabadalmi oltalmának és mintaoltalmának megszerzésére irányuló eljárás során keletkezett iratok másolatait, valamint a felperesnek napilapokban és egyéb folyóiratokban a Pl—374. alapszámú találmány értékesítésére vonatkozólag megjelent hirdetéseit, a felperes pedig a Szabadalmi Közlöny 1977. évi 3. szám 119. oldalának másolatát. Az első fokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta, a viszontkeresetét pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes marasztalásának az az alapja, hogy a felperessel kötött három hasznosítási szerződésben olyan kizárólagos jogok gyakorlására jogosította a felperest, amelyekkel az alperes — szabadalmi oltalom hiányában — a szerződéskötéskor nem rendelkezett. A szabadalmi oltalom elnyerése tette volna lehetővé az alperes részére, hogy a hasznosításra kizárólagossági jogot engedélyezhessen. A szabadalmi oltalmat mintaoltalommal helyettesíteni nem lehet. A felperes a szerződésből következően fél éven belül alaposan számíthatott arra, hogy az alperes a szabadalmi oltalmat megszerzi, hiszen a gyártást fél éven belül csak az oltalom alapján tudta volna megkezdeni. Az alperes két és fél éven belül sem kapott a találmányokra szabadalmi oltalmat. Az oltalmak fennállását a felperes méltányos határidővel adott felhívására sem tudta igazolni. Az alperes ennél fogva lényeges szerződésszegést követett el, erre az esetre a szerződés a felperes részére az elállási jog gyakorlását lehetővé tette, így a felperes az eljárt bíróság álláspontja szerint is kellő alappal élt az elállás jogával. Az elállás a szerződéseket felbontotta, ebből következik az eredeti állapot helyreállítása, így a szerződések alapján nyújtott szolgáltatások a felperesnek visszajárnak. A gépkocsitároló tekintetében a szabadalmi oltalom megszerzése ellenére a hasznosítási díjat az alperes köteles visszafizetni, mivel a szabadalmi oltalom nem a felek által kötött szerződésben megjelölt szolgálati találmányra vonatkozik. 26