Aradi Frigyes (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1979 (Budapest, 1982)

tett, továbbá 1975. január 10. napján 1400 Ft-ot, 1975. októberében 1500 Ft-ot az autógarázs értékesítése után járó licenc-díjként átutalt az alperesnek. A felperes 1976. február 26. napján az alperest a kizárólagossági jogért kifizetett 600 000 Ft visszafizetésére szólította fel azzal az indokolással, hogy az alperes a szabadalmi oltalmat egyik találmányára nézve sem szerezte meg, így azok kizárólagos hasznosítására sem adhatott engedélyt. A szabadalmi oltalmat — a kizárólagosság vonatkozásában — a mintaoltalom nem helyettesítheti. Az alperes a felperes igényét az elnyert ipari mintaoltalmakra hivatkozva, valamint azért utasította el, mivel a licencszerződés már a szabadalmi oltalom megadása előtt is megköthető. A felperes a válaszában 30 napos határidővel a szabadalmi oltalom elnyerésének igazolására szólította fel az alperest, amelynek elmulasztása esetére az érvénytelen szerződéstől való elállását jelezte, majd 1976. június 28. napján az elállását be is jelentette. Az alperes a felperesnek az elállást követően nem fizette vissza a kifizetett és igényelt 600 000 Ft-ot. A felperes az elállás folytán 600 000 Ft és a kereset előterjesztésétől számított kamatainak visszafizetésére kérte kötelezni az alperest. A keresetében előadta, hogy az alperes a szerződésekben vállalt kötelezettségének nem tett eleget, a felperes részére hazai előállításra és forgalmazásra kizárólagossági jogot engedélyezett, bár a szabadalmi oltalmak megadása hiányában e jogosultsággal nem rendelkezett. Álláspontja szerint a szabadalmi oltalom elnyerésének hiányában a kizárólagosság mint feltétel megdőlt, így a szerződések e részében érvénytelenné váltak. Az alperes a találmányokra nézve részéről megjelölt méltányos határidőn belül sem igazolta a szabadalmi oltalmak elnyerését. A szabadalmi oltalmat az alperes mintaoltalommal nem helyettesítheti. Bejelentette, hogy a szerződések szerint terméket nem állított elő. Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a felperessel találmányok és nem szabadalmak hasznosítására kötött szerződéseket. Nem vállalkozott arra, hogy a találmányok szabadalmi oltalmát megszerzi. Álláspontja szerint a szerződések szabadalmi oltalom nélkül is teljes értékű szerződéseknek minősülnek. Egyébként mindhárom találmányra az Országos Találmányi Hivatalnál bejelentést tett szabadalmi oltalom elnyerése végett, ezeket pedig nem utasították el. Kérelmére az Országos Találmányi Hivatal mindhárom termékre nézve a mintaoltalomról igazolást adott, amelyek ennél fogva három évig védelem alatt állnak. Az alperes a szerződésben ennek megszerzésére sem vállalt kötelezettséget. Tudomása szerint a Pl—374. alapszámú találmányt a felperes hasznosítja, mivel 1975-ben két esetben is utalt át hasznosítási díjat. Értesült arról, hogy a felperes a szerződések alapján 500 db terméket már forgalmazott és további 2000 db gyártását megkezdte. A másik két találmány hasznosításáról adatokkal nem rendelkezik, a felperes azonban ezek folyamatos gyártását és forgalmazását szerződésben vállalta. Ha e kötelezettségét nem teljesítette, mulasztása folytán kártérítés, illetve minimális licenc-díj megfizetésére köteles. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére, amely szerint a szerződésben licenc-díj arra az esetre is érvényesen kiköthető, ha a jogosult a megvásárolt licencet nem hasznosítja (Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20 264/1975. sz.). Mivel a felperes a szerződésekben előírt elszámolási és hasznosítási díjfizetési kötelezettségének nem tett eleget, viszontkeresetet terjesztett elő, • 25