Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

kor általa nem ismert olyan körülmények következtek be, amelyek a dolog további őrizetét számára nagymértékben megnehezítik. Az alperes a dolog őrizetét nem foglalkozása körében látta el, mert a letéti ügyletek nem tartoznak a vállalat tevékenységi körébe. A szerződés megkötése után, amikor az áru elszállítását megkezdték, a rakatokban elhelyezett kerítés- és kapuelemeknél erősebb festékleválást és deformációkat észleltek, amelyeket a szerződés megkötése előtti szúrópróbaszerű vizsgálattal nem lehetett megállapítani. A szerződés megkötésétől, illetve az elszállítás megkezdésétől számított nyolc napon belül 1973. július 12-én az alperes már közölte a felperessel azt, hogy a kerítések és a kapuk olyan mértékben hibásak, hogy azokat nem tudja átvenni és forgalomba hozni. Ilyen körülmények között — tekintettel arra, hogy a szakértői vizsgálat is megállapította a hibákat — az alperes jogosult volt a letéti szerződést megszüntetni, illetve a letevőtől a dolog visszavételét követelni. A nagymennyiségű korrodált és rozsdásodó, valamint deformált és nem megfelelő módon hegesztett kerítés és kapu őrzése ugyanis nagy nehézségbe ütközik, ennélfogva annak további kezelését, őrzését és az el nem szállított áru átvételét az alperes mint letéteményes tovább nem vállalhatta, és így jogszerűen követelte a letétbe hehelyezett áru visszavételét, illetve jogszerűen tagadta meg a bonyhádi telepen levő áruk átvételét. A szakvélemény szerint a kerítés- és kapuelemek jelenlegi állapotukban forgalomba nem hozhatók, és tekintettel arra, hogy a letéti szerződés megszűnt, a vonatkozó vételi szerződés sem jött létre. Nem volt ugyanis ebben az esetben az alperes kezelésében olyan áru, amelyre a vételi szerződés létrejöttét meg lehetett volna állapítani. A fentiek folytán az alperes nem tartozik a keresetben követelt 1 681 726 Ft vételárat megfizetni. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő. — A fellebbezés nem alapos. Az első fokú bíróság a helyesen megállapított tényálláshoz érdemben helytálló jogkövetkezményt fűzve jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes keresetét, az indokolás azonban módosításra szorul az alábbiak szerint. A felek szerződésének tartalmából megállapítható, hogy a felek abban is megállapodtak, hogy az alperes a perbeli termékeket értékesíti, tehát harmadik személyekkel a saját nevében, de a felperes javára adásvételi szerződéseket köt, a hozzá befolyó vételárnak a felek által meghatározott vételár feletti részével azonban nem köteles elszámolni, azt magának megtarthatja. A felek szerződésének ezek az elemei megfelelnek a bizományi szerződés — Ptk. 507. §-ában meghatározott — tartalmának. Az első fokú bíróság tehát tévedett a jogi minősítés kérdésében akkor, amikor a felek szerződését csupán letéttel vegyes adásvételi szerződésnek tekintette. Bár a felek kifejezetten nem hivatkoztak a bizományi szerződésre, megállapodásukból egyértelműen kitűnik, hogy gazdasági érdekkielégítésük módjának a szóban levő termékeknek az alperes által a fentiek szerint történő értékesítését, tehát a bizományi szerződés teljesítését tekintették. Ezek szerint a felek szerződése olyan hármas szerződéshalmazat, amelyben a bizományi szerződés dominál. E szerződés letéti része nyilvánvalóan járulékos természetű, s tulajdonképpen csak a bizomány teljesítési módjának meghatározását jelenti, amire a letét ingyenessége is utal. E szerződés adásvételi része ugyancsak járulékos természetű, amellyel a felek tulajdonképpen 95