Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

14. FELLEBBEZÉS 975. A kereseti követelés egészére vonatkozó — bíróilag jóváhagyott — egyezség esetében az egyezségkötés előtti igényt fellebbezés útján nem lehet érvényesíteni [Pp. 148. § (3) bek., 247. § (1) bek., 262. §, 384. §, 390. §, Ptk. 240. §]. A felperes azt sérelmezte fellebbezésében, hogy az első fokú bíróság — egyébként az egyezség tartalmának megfelelően — a legyártott félkésztermékek 43 457 Ft értéke erejéig hagyta jóvá a felek egyezségét, holott a felperesnek ezen túlmenően még 5500 Ft anyagkövetelése is van. Ennek öszszegével sikertelenül kísérelte meg peren kívül az egyezség kiegészítését, ezért a fellebbezésében kérte az alperest további 5500 Ft kártérítésre kötelezni. — A fellebbezés alaptalan. Az első fokú bíróság a Pp. 148. §-ának (1) bekezdése alapján végzésben felhívta a feleket, hogy kíséreljék meg a leszállított kereseti követelést egyezséggel rendezni. Az egyezségkötésre vonatkozó felhívás a leszállított kereseti követelés egész terjedelmére vonatkozott. Ugyanez állapítható meg a felek jogtanácsosai által utóbb aláírt jegyzőkönyv tartalma szerint a felek között létrejött egyezségről is, amely semmiféle fenntartást nem tartalmaz arra nézve, hogy a felek az egyezséget a peresített követelésnek csupán egy részére kötötték volna meg, vagy korlátozták volna. Ennek az egyezséget tartalmazó jegyzőkönyvnek az utolsó bekezdésében a felek kifejezetten kérték az első fokú bíróságot az egyezség jóváhagyására. Azt, hogy az egyezség a kereseti követelés egészére vonatkozik, mutatja az is, hogy abban a felek az illeték viselését is rendezték. A felperes a fellebbezésében is kifejezetten elismerte, hogy a felek között sz egyezség az említett felhívásnak megfelelően (vagyis a kereseti követelés egész terjedelmére nézve) már létrejött, de az egyezségkötést követően észlelte a felperes, hogy az egyezségi 43 457 Ft-ot túlmenően még 5500 Ft anyagkövetelése is fennáll. Ezért az alperestől fellebbezési előadása szerint az egyezség utólagos kiegészítését is kérte. Mindezekből megállapítható, hogy a felek az egyezség létrehozásával a kereseti követelés egészére nézve az egymás közötti jogviszonyt már kétségtelenül kötelezően rendezték, de a felperes utóbb vissza kíván térni az egyezségkötés előtti állapotra, vagyis saját joghatályos nyilatkozatával fordul szembe, azt kívánja lerontani. A Ptk. 240. §-a szerint az egyezség a felek jogviszonyának módosítását jelenti. Egyezség esetén a felek a szerződésből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyezségen egyoldalú nyilatkozattal nem lehet úgy változtatni, hogy az egyik fél az egyezséget jóváhagyó végzést fellebbezéssel támadja meg. Más kérdés az, hogy eljárásjogi szempontból az egyezséget jóváhagyó végzés ellen helye van fellebbezésnek [Pp. 148. § (3) bek.]. Az első fokú bíróság azonban a tárgyalt jogvitában mind alakilag, mind tartalmilag megfelelő és érvényes egyezséget hagyott jóvá. A jóváhagyásnak a Pp. 384. §-ában foglalt törvényes előfeltételei fennállottak. Az előbbiek szerint az első fokú bíróság által jóváhagyott egyezséggel a felek jogviszonyukat a kereseti követelés egész terjedelmére nézve rendezték. A kifejtettekre tekintettel az első fokú bíróság végzését a most tárgyalt részeiben a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben kellett hagyni és 751