Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

kiterjed. A GK 106/1973. sz. tanácselnöki értekezleti állásfoglalás szerint, ha a jogosult gazdasági perben pénzkövetelésének kamatait nem igényli, a bíróság a kamatok felől a kötelező igényérvényesítés körében sem dönthet. A Pp. 227. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, kötve van. Az első fokú bíróság érdemben is helyes ítéletét tehát nem lehetett volna a Pp. 224. §-ának (1) bekezdése alapján végzéssel kijavítani, hanem az ügyész fellebbezési óvását érdemi elbírálás céljából fel kellett volna terjeszteni a másodfokú bírósághoz. A megyei bíróság fentebb hivatkozott végzésében az újabb ügyészi fellebbezési óvás folytán a fel nem terjesztett és „alapját vesztett" fellebbezési óvással foglalkozik, azt részletezi, hogy kijavításnak helye volt-e, majd annak megállapítása mellett, hogy az első fokú ítéletének kijavítása lehetséges volt, az első fokú bíróság végzését helyben hagyta. Ezt meghaladóan rendelte el a megyei bíróság a — véleménye szerint — már lényegében elbírált ügyészi fellebbezési óvásnak a járásbíróság által való elutasítását. A megyei bíróság végzése — a kamat mértékének megállapításával kapcsolatos törvénysértésen túl — eljárásjogi szempontból is törvénysértő, mert elrendelte az ügyész fellebbezési óvásának az első fokú bíróság által való elutasítását. Erre ugyanis a Pp. 237. §-a nem ad lehetőséget. Az előbbiekre figyelemmel törvénysértő a járásbíróság által a megyei bíróság végzésében foglaltaknak megfelelően hozott az a végzése is, amellyel saját hatáskörében az ügyész fellebbezési óvását elutasította. A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben megjelölt végzéseket hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra utasította. Az új eljárásban a járásbíróságnak az ügyész fellebbezési óvását az iratokkal együtt a fellebbezési óvás elbírálása végett fel kell terjesztenie a másodfokú bírósághoz. (G. törv. IX. 32 485/1973. sz., BH 1974/6. sz. 270.) 973. A határozat kiegészítésének van helye, ha a bíróság — erre irányuló kérelem hiányában — a perköltség kérdésében nem határozott [Pp. 78. § (2) bek., 225. § (1) bek., 386. § (1) bek.]. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy az eljáró igazságügyi szakértő részére fizessen meg szakértői költséget. Az illeték kiszabását a felperes személyes illetékmentességére tekintettel mellőzte. A perköltség viselése felől az első fokú bíróság nem döntött. A döntés mellőzését nem indokolta. Az alperes az első fokú bíróság ítélete ellen fellebbezést nyújtott be és abban azt kérte, hogy az első fokú bíróság pótlólag határozzon a perköltség felől, ha pedig erre lehetőség nincs, úgy tekintse a beadványt fellebbezésnek és terjessze fel az iratokat a Legfelsőbb Bírósághoz. Az első fokú bíróság a kérelmet nem bírálta el, a fellebbezést az összes irattal együtt felterjesztette. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az első fokú bíróság tévesen járt el, amikor az ítélet kiegészítésére irányuló kérelem tárgyában nem döntött. A Pp. 225. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis az ítélet kiegészítését annak közlésétől számított tizenöt nap alatt bármelyik fél kérheti, ha a bíróság a kereseti kérelem vagy az ellenkérelem valamely része felől, akár a fő-, akár a mellékkötelezettség tekintetében nem határozott avagy a perköltség 749