Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

A különböző jogviszonyokból eredő követelések egy keresetlevéllel való érvényesítése, illetőleg a perek egyesítése azonban az egyes követelések, illetőleg az egyes perek jellegét nem változtatja meg. Az egy keresetlevéllel való érvényesítés, illetőleg az egyesítés nem változtat az egyes követelések és az egyes perek megítélésén illetékfizetési szempontból sem. Abból ugyanis, hogy a fél követeléseit — a Pp. 374. §-ának alkalmazásával — külön-külön vagy egy keresetlevélbe foglalja, illetve hogy a bíróság a pereket egyesíti-e, az illeték szempontjából sem hátrány, sem előny nem származhat. Erre mutat az is, hogy az illetékkódex 119/A. §-ának (3) bekezdése csak kivételképpen teszi lehetővé az illeték olyan összegben való megfizetését, mintha az eljárás csak egy ügyben folynék, mégpedig olyan esetben, ha az eldöntést igénylő több szerződési vitában a bíróság egy eljárás keretében valamennyi féllel szemben egyféle tartalmú (elutasító vagy helytadó) ítéletet hoz. Ebből is következik, hogy más esetben az illeték ekként való megállapításának nem lehet helye, hanem az eljárási illetéket — a Pp. 369. §-ához igazodva — szerződésenként, illetőleg felenként és ügyenként külön-külön kell figyelembe venni és megállapítani. Az előbbiek vonatkoznak az illetékkódex 119/B. §-ának (2) bekezdésében meghatározott legalacsonyabb és legmagasabb illetékre is, amelyet ugyancsak szerződésenként és felenként külön-külön kell megállapítani. (GKT 2/1974. sz., BH 1974/8. sz.) 968. Az előzetes szakértői bizonyítás díja — indokolt esetben — perköltségként megítélhető [Pp. 1. §, 75. § (1) bek.]. A felperes 1971. augusztus 3-án az I. r. alperessel mint fővállalkozóval szerződést kötött egy gimnázium bővítési munkáira, amelynek keretében a központi fűtés kazánjait is be kellett építeni. Az átadás-átvétel 1972. szeptember 8-án, egy utóbb megrendelt kazán átadása pedig 1973. május 17-én volt. Mivel a beszerelt 3 db kazán az 1972. októberi, illetőleg az 1973. májusi üzembe helyezés után tizenkétszer hibásodott meg, a felperes az I. r. alperes ellen kicserélés, erre vonatkozó határidő megállapítása és 18 000 Ft hibás átadási kötbér megfizetése iránt keresetet indított. Az I. r. alperes pedig, mivel a meghibásodott kazánokat nem ő gyártotta, a II. r. és a III. r. alperesek ellen indított keresetet a 3 db kazán kicserélése, valamint a javítási költség és a szakértői díj megfizetése iránt. A II. r. alperes azzal védekezett, hogy a kazánokat csak forgalomba hozta, valójában azonban azokat tranzit úton közvetlenül a gyártó III. r. alperes szállította le. A III. r. alperes a kereset elutasítását kérte, mert őt a meghibásodás megvizsgálására nem hívták meg, másrészt vele szemben az 1974. július 11-én indított kereseti követelés elévült, mert azt hat hónapon belül kellett volna érvényesíteni, a szolgáltatás tárgya ugyanis — álláspontja szerint — nem alkalmatlan, tehát vele szemben nem alkalmazható a három éves elévülési idő. Az első fokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le. A Budapesti Műszaki Egyetem Épületgépészeti Tanszéke — amely már előbb az I. r. alperes kérésére vizsgálatot végzett — megállapította, hogy a jelenlegi kazánok a fűtési feladat ellátására alkalmatlanok. A hibák gyártástechnológiai okokra vezethetők vissza. A megvizsgált kazántagokban jelentős mennyiségű öntvényhomok maradt, ezenkívül az öntvények belső felületén helyenként 744 \