Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

12. BIZONYÍTÁS 940. Az árhatósági rendelkezés megsértését, a kifogásolt egységár alapjául szolgáló árelemzés, illetőleg a költségvetési kiírás helytelenségét az árhatósági rendelkezéseknek megfelelő költségvetési tétel kidolgozásával az ellenérték-visszakövetelést érvényesítő megrendelőnek bizonyítania kell [Pp. 164. §(1) és (2) bek.]. A felperes kivitelező a keresetlevelében előadta, hogy az I. r. alperessel kötött szerződés alapján egy hőerőmű építési munkáit végzi. Vállalt kötelezettségének teljesítése érdekében az üzemvízcsatorna terelőút kivitelezésére a II. r. alperessel alvállalkozói szerződést kötött. A II. r. alperes által benyújtott számlát az I. r. alperes 5 880 973 Ft erejéig elfogadta, de azt neki az Állami Fejlesztési Bank csak 463 764 Ft levonásával fizette ki. A felperes az I. r. alperes által elfogadott összeget kiegyenlítette, a II. r. alperes azonban a bank által törölt összeget nem volt hajlandó visszafizetni. A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság az I. r. alperest az említett különbözeti összeg és kamatai megfizetésére kötelezze; arra az esetre pedig, ha a bank helyesen gyakorolta számlaellenőrzési jogát, a II. r. alperest kötelezze, hogy a téves egységárból eredő különbözetet fizesse vissza. Az eljárásban beavatkozóként részt vett az Állami Fejlesztési Bank (a továbbiakban: ÁFB). Az I. r. alperes a tőkekövetelés jogosságát elismerte, a kamatkövetelést azonban — az ÁFB ellenőrzési jogára figyelemmel — elutasítani kérte. A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. A későbbiek során az I. r. alperes az ÁFB álláspontjához csatlakozott. Az első fokú bíróság kötelezte a II. r. alperest, hogy a felperesnek 434 078 Ft-ot és ennek az összegnek 1973. május 15-től járó évi 15%-os kamatát fizesse meg. Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes alvállalkozót azért kellett marasztalni, mert „őt meg nem illető maximált árnál magasabban nem a ténylegesen elvégzett munkát számolta el". Továbbá: „Az eljárás során a II. r. alperes semmiféle bizonyítékot, még naplómásolatot sem tudott felmutatni arra vonatkozóan, hogy a felhasznált kavicsot víz alól termelte volna ki és szállította a munkahelyre és azt sem tudta bizonyítani, hogy a munkát harmadik személy végezte volna. A II. r. alperes erre vonatkozóan nem tudott megrendelőlevelet vagy egyéb bizonyítékot bemutatni." A II. r. alperes fellebbezésében az ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróságnak új eljárásra utasítását kérte. Fellebbezésében a II. r. alperes alvállalkozó előadta, hogy — szemben az első fokú bíróság ténymegállapításával — a terelőút földmunkájához szükséges homokos kavics felrakását, szállítását és töltésbe építését egy talajjavító és talajvédelmi vállalatnál rendelte meg és ez a vállalat a munkát ténylegesen el is végezte. Bizonyítékul csatolta a közreműködője 1972. december 6-án kelt 992 940 Ft, valamint 1970. április 5-i keletű 1 278 560 Ft összegű számláját. Azt is előadta, hogy a töltésépítéshez 20% iszap és 80% kavics tartalmú földanyagra volt szükség, amelyet csak egy mezőgazdasági termelőszövetkezet üzemen kívüli bányájából lehetett kitermelni. A töltésépítés anyagának kitermelésekor a felszíntől mérve 5 m mély volt az a rézsű, amelynek felső részén 0,50 m volt humusz, a 4,50 m mély kavicsrétegből csak kb. 1,5 m volt víz felett. Ezért a közreműködő az iszapos kavicsot vonóvedres kotrójával víz 725