Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

lebbezésében előadta, hogy a felek egyezséget kötöttek, ennek alapján átutalt a felperesnek 700 000 Ft-ot és ennek ellenében került sor a per szüneteltetésére. Előadta még azt is, hogy a 700 000 Ft átutalását a felperes is elismerte. — A fellebbezés nem alapos. Az alperes a fellebbezését az egyezségre, illetőleg arra a megállapodásra alapította, amely szerint a felek a közöttük fennálló pert szüneteltetik és a felperes részére az alperes 700 000 Ft-ot átutal. Ez a megállapodás azonban nem lehet akadálya a felperes számlakövetelése érvényesítésének. A felperes — a megállapodásnak megfelelően — kérte az eljárás szüneteltetését és az első fokú bíróság ennek megfelelően járt el. A felperes ezt követően kérte az eljárás folytatását és ennek alapján az első fokú bíróság az eljárást újból folyamatba tette. Az alperes lényegileg azt sérelmezi, hogy a felperes — megállapodás ellenére — az eljárás folytatását kérte s ennek alapján a bíróság az eljárást újból folyamatba tette és ítéletet hozott. Az alperesnek ez a kifogása nem helytálló. A gazdasági perekben a Pp. 381. §-ának (1) bekezdése szerint az eljárás folytatását bármelyik fél bármikor kérheti. A Pp. említett rendelkezésével szemben a felek olyan megállapodása, amely szerint a pert nem folytatják, a bíróságot nem köti, és így nincs akadálya annak, hogy a bíróság az eljárást bármelyik fél egyoldalú kérelmére folytassa. Ezek figyelembevételével a felperes — perjogi szempontból — jogosan kérhette az eljárás folytatását, és a bíróság a megállapodás, illetőleg a Pp. rendelkezései alapján a kérelem teljesítését nem tagadhatta meg. A kérelem teljesítésének anyagi akadálya sem volt. A 37/1967. (X. 12.) Korm. sz. rendelet 5. §-ának (1) bekezdése szerint: „Gazdálkodó szerv kölcsönt vagy egyéb hitelt nem nyújthat és kölcsönt vagy egyéb hitelt csak pénzintézettől vehet igénybe. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy a gazdálkodó szervek 30 napot meg nem haladó fizetési határidőben állapodjanak meg". Ha tehát a bíróság a peres felek között lényegében a per szüneteltetésére vonatkozóan létrejött megállapodásnak anyagi jogi tartalmat tulajdonítana, ez azt jelentené, hogy a felperes a már 1971. évben esedékessé vált és az alperes által összegszerűségében vitássá nem tett számlakövetelésének kiegyenlítésére fizetési haladékot engedélyezett, holott a most említett jogszabályi rendelkezés szerint harminc napot meghaladó fizetési határidő, illetőleg haladék engedélyezése nem megengedett. Ilyen értelemben tehát megállapítható, hogy az alperes által hivatkozott megállapodásnak az előbbiekben vizsgált része — amelynek eljárási jogi hatálya nincs — anyagi jogi szempontból jogszabályba ütközik és ezért érvénytelen [Ptk. 200. § (2) bek., 402. § (2) bek.]. Helyesen döntött tehát az első fokú bíróság akkor, amikor az alperest a módosított kereset értelmében marasztalta. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 955/1973., BH 1974/2. sz. 85.) 931. Fizetési meghagyásos eljárásban szünetelésnek nincs helye (Pp. 381. § {l)és (2) bek., 393. § (2) bek.]. 717