Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása — egyebek között — arra mutatott rá, hogy az ideiglenes intézkedést elrendelő végzés a határidő elmulasztása esetére kötbérfizetési kötelezettséget nem ír elő, a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. rendelet 21. §-ának (1) bekezdése szerint viszont kötbért csak a szerződésben kikötött határidő elmulasztása esetén lehet követelni. Az ideiglenes intézkedésben megállapított határidő elmulasztásához kötbérfizetési kötelezettség nem fűződik. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. — A fellebbezés nem alapos. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a bíróság által a Pp. 378. §-a alapján tett ideiglenes intézkedésre előírt határidő elmulasztásához nem fűződik kötbérfizetési kötelezettség. A kötbér valamely szerződésszegés esetére a felek által kikötött — vagy jogszabály által előírt — vagyoni szankció (Ptk. 246. §), amely a tervszerződések körében nem mellőzhető (Ptk. 405. §). Az ideiglenes intézkedéssel előírt (rendszerint kárcsökkentő vagy elhárító) cselekmény azonban nem tartozik az említett fogalmi körbe, tehát ahhoz az említett szerződésszegési szankció nem fűzhető. A mulasztásnak azonban kártérítési következményei lehetnek. A kifejtettek értelmében az első fokú bíróság ítéletét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 914/1973. sz., BH 1974/6. sz. 271.) 922. Az alperes által előterjesztett „viszontkereset" csupán védekezésként vehető figyelembe, ha az nem felel meg a kereseti kérelem kellékeinek [Pp. 3. § (1) bek., 147. §]. A felperes kereseti kérelmében azt adta elő, hogy egy épület kivitelezési munkáiról szóló végszámlájából az alperes az árkockázati fedezet címén beállított összeget törölte és nem fizette ki. Ezért az alperest 50 171 Ft megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyebek mellett azzal védekezett, hogy egyes burkolómunkák egységárait a felperes nem a szerződéskötéskor megállapított, hanem annál nagyobb összegben állította be a számlájába, ami az árkockázati felár felszámítását kizárja. Arra az esetre, ha a bíróság megítélése szerint az árkockázati fedezet a felperest megilletné, az egységáraknál jelentkező, a felperes kereseti követelésének megfelelő összegű különbözet iránt „viszontkeresetet" támasztott. A bíróság rendelkezése alapján megtartott egyeztetés során az alperes a felperes követelését elismerte, a bíróság ennek megfelelő marasztaló határozatot hozott, az alperes viszontkeresetét elutasította és az alperest 3000 Ft illeték megfizetésére kötelezte. Az indokolás egyrészt az elismerésre, másrészt — az illeték vonatkozásában — arra utalt, hogy a kereset alapos, a viszontkereset pedig alaptalan volt. Az ítéletnek az eljárási illetéket kiszabó rendelkezése ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, amelyben a rendelkezés akként történő megváltoztatását kérte, hogy az illetéket a perre okot adó felperes fizesse meg. Előadta, hogy a felperes mint jogosult csak az egyeztetés során mutatta be azt az árelemzést, amelyből megállapította, hogy a felperes csak az egységárban figyelembe nem vett, de a valóságban felmerülő költségeket (csomagolási költség stb.) érvényesített, így a jogosulti késedelem esete áll fenn. Az egyeztetést követően, még az ítélethozatalt megelőzően a követelést átutalta. — A fellebbezés alapos. 710