Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

A 4/1971. (II. 8.) PM—ÉVM sz. együttes rendelet 2., 3. és 4. §-ai szerint az állami eszközökből megvalósult tanácsi értékesítésű lakásokat az építtető tanács végrehajtó bizottsága értékesíti. Ennek lebonyolítását — a tanács végrehajtó bizottságával kötött megállapodás alapján — az Országos Takarékpénztár végzi. Az OTP adásvételi szerződést köt azzal, akit a lakásügyi hatóság a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló jogszabályok szerint tanácsi értékesítésű lakás vevőjéül kijelölt. A hibás teljesítésből eredő igényeket a vevők a beruházóval szemben érvényesíthetik. Ha a tanácsi értékesítésű lakások fenntartására lakásfenntartó szövetkezet alakul, a hibás teljesítésből eredő igényeket a lakásfenntartó szövetkezet igazgatósága érvényesítheti. Az említett rendelkezések alapján kialakult bírói gyakorlat szerint (BH 1974. évi II. sz. 445. sorsz.) tanácsi értékesítésű lakások tulajdonosai által létrehozott lakásfenntartó szövetkezetek az épület kivitelezésére kötött vállalkozási szerződés hibás teljesítése miatt igénnyel csupán a beruházóval szemben léphetnek fel. Az ilyen szerződésszegésből eredő igényeket a vállalkozóval szemben a beruházó jogosult érvényesíteni. Mindezekből következik, hogy a tanácsi értékesítésű lakás vevője, illetve a lakásfenntartó szövetkezet igazgatósága a beruházóval szemben a megkötött adásvételi szerződés alapján léphet fel, és a hibás teljesítés miatt olyan igényeket érvényesíthet, amelyek az adásvételi szerződésből folynak. A Ptk-nak az adásvételről szóló XXXIII. fejezete kötbér kikötését nem rendeli, a 246. §-ának (1) bekezdése szerint azonban a kötelezett meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, nem teljesít, késedelembe esik vagy hibásan teljesít (kötbért). Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni. A kifejtettekből az is következik, hogy a tanácsi értékesítésű lakás vevője, illetve a lakásfenntartó szövetkezet nem jogutódja a beruházónak, ennélfogva a vállalkozási szerződésbe a beruházó helyébe félként nem lép, ezért a vállakozási szerződésből eredő kötbért a kivitelező ellen nem érvényesíthet. Kötbért csak a beruházótól követelhet, ha erre az adásvételi szerződés kikötést tartalmaz. A fentiek alapján a bizonyítási eljárást ki kell egészíteni arra nézve, hogy a felperesnek kivel szemben és milyen típusú szerződésen alapuló jogai vannak, és a marasztalás ennek megfelelően történik. A II. r. alperes és közreműködői marasztalására mindezektől függően — szerződéseiknek és az azokra vonatkozó jogszabályoknak megfelelően — kerülhet sor. Az új eljárásra vonatkozó utasításoknak megfelelő bizonyítási eljárás terjedelmére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése és 389. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. VI. 30 017/1975. sz., BH 1975/11. sz. 528.) 102. A bíróság által tett ideiglenes intézkedésben megszabott határidő elmulasztásához nem fűződik kötbérfizetési kötelezettség [Pp. 378. §, Ptk. 246. §, 405. §[. (Legf. Bír. Gf. V. 30 914/1973. sz., BH 1974/6. sz. 271. — L. 921. sorszám alatt.) 68 i