Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

változtatása mellett az alperes kereset szerinti marasztalását és az alperes viszontkeresetének elutasítását kérte. Az alperes a viszontkeresetének megfelelően kérte a felperes fizetésre kötelezését. A fellebbezések annyiban alaposak, hogy a perben ez idő szerint rendelkezésre álló adatok alapján megalapozott érdemi döntés még nem hozható, ehhez a tényállás további tisztázása szükséges. A foglaló a szerződést biztosító mellékkötelezettségek egyik fajtája. A Ptk. 243. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni. Abban a kérdésben, hogy bizonyos esetben foglalónak vagy előlegnek minősül-e az adott összeg, a Ptk. 243. §-ának (2) bekezdése ad iránymutatást. A feltevés — egyértelműen el nem dönthető esetekben — az előleg adása mellett szól (a törvény miniszteri indokolásából). A most elbírálás alatt álló esetben a felperes által az alperes jogelődjének kifizetett 500 000 Ft-ot nem lehet sem foglalónak, sem vételárelőlegnek tekinteni. Mindkettőnek ugyanis feltétele, hogy a felek között érvényes szerződés jöjjön létre. Ilyen szerződés azonban a perbeli felek között nincsen. A felperes és az alperes (és jogelődje) tárgyaltak ugyan, s a felperes 500 000 Ft-ot ki is fizetett az alperes jogelődjének. A szerződéstervezet azonban a szerződés létrejöttét feltételekhez kötötte s ezek nem következtek be. A szerződés tehát nem jött létre, a tervezett ügylet a felek között nem mehetett foganatba. A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerint aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. A tényállásból nyilvánvaló, hogy a felperes kereseti igénye a szerződés létre nem jöttén, a jogcím hiányán alapul. Az alperes tehát a jogelődjének adott 500 000 Ft-ot köteles visszafizetni, s erre nézve a Ptk. 363. §-ának (1) bekezdésében foglaltak az irányadók. Az azonban, hogy a szóban levő 500 000 Ft-ból mennyi jár vissza a felperesnek, az alperes viszontkeresetének megalapozottságától függ, amely a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján megnyugtatóan nem bírálható el. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította [Pp. 252. § (3) bek.]. (Legf. Bír. Gf. IX. 31 777/1974. sz., BH 1975/5. sz. 232.) 101. Tanácsi értékesítésű lakás vevői, illetve az ezekből később szerveződött lakásfenntartó szövetkezet a kivitelezőtől kötbért nem, a megbízottól pedig csak akkor követelhet, ha ezt a szerződésben külön kikötötték [Ptk. 246. § (1) bek., 4/1971. (II. 8.) PM—ÉVM sz. r. 2., 3., 4. §-ai, Pp. 389. § (3) bek.]. A felperes lakásfenntartó szövetkezet az I. r. alperes megbízott beruházó és a II. r. alperes generálkivitelező ellen indított keresetlevelében azt adta elő, hogy az I. r. alperes és a II. r. alperes között 1972. december 11-én történt meg egy lakótelep 130 lakásos épületének műszaki átadás-átvétele. Az erről készült jegyzőkönyv nem tartalmazza a javítható minőségi hibák értékét, a nem javítható minőségi hibák összértékét, az igényelt árcsökkentés összegét, valamint a hibák kijavításának határidőit. A II. r. alperes azonban az átadás-átvétel napján felvett jegyzőkönyvben vállalta, hogy 66