Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

vagonokban érkezett faáruval kapcsolatban a fenti munkálatokat nem végezte el, azt kirakás nélkül továbbította. Ennek ellenére a kikötött díjat teljes egészében felszámította. Ezáltal az 1971., 1972. és 1973. években öszszesen 2 253 191 Ft jogtalan haszonhoz jutott. Ez a jogszabályba ütköző módon szerzett jelentős anyagi előny tette indokolttá a bírósági ítélet szerint a gazdasági bírság kiszabását. A mezőgazdasági termelőszövetkezet fellebbezéssel élt az ítélet ellen, és annak megváltoztatásával az indítványt elutasító határozat hozatalát kérte. Előadta, hogy a ki nem rakott vagonok továbbításával kapcsolatban is különféle munkálatokat kellett elvégeznie, amelyeknek költségét mindenképpen figyelembe kell venni, fenntartotta az 1971. és 1972. évi tevékenységével kapcsolatos elévülési kifogását is. A fellebbezés alapos olyan értelemben, hogy az első fokú ítélet megalapozatlan. Nem helytálló a mezőgazdasági termelőszövetkezet elévülési kifogása. A 20/1973. (VII. 25.) MT sz. rendelet 5. §-a szerint a gazdasági bírság kiszabására irányuló indítványt két év elteltével nem lehet előterjeszteni. E határidőt a bírság alapjául szolgáló magatartás befejezésétől kell számítani. Az állandó bírósági gyakorlat értelmében a folyamatos, illetőleg folytatólagos magatartást a gazdasági bírság indítványozására meghatározott idő számítása szempontjából egységesen kell figyelembe venni, azt nem lehet sem évekre, sem egyéb szempontból részekre osztani. így figyelemmel arra, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet a kifogásolt tevékenységet 1973. évben változatlanul folytatta, az a körülmény, hogy a termelőszövetkezet és a vele szerződő vállalat az 1971. és 1972. évekre vonatkozóan már elszámolt, nem zárja ki erre az időszakra gazdasági bírság alapjául szolgáló magatartás megállapítását. Indokoltan sérelmezi viszont a mezőgazdasági termelőszövetkezet annak a védekezésének figyelmen kívül hagyását, hogy az állami vállalattal kötött szerződésben a manipulációs tevékenység ellenértékeként megállapított díjat olyan átalányárnak kell tekinteni, amelyből az egyes vagonokkal kapcsolatban végzett konkrét tevékenység értéke felfelé s lefelé is jelentős mértékben eltérhet. Ennek a kérdésnek a vizsgálata nélkül ugyanis a jogtalan haszon szerzését és annak mértékét nem lehet megállapítani. Ezzel kapcsolatban nem mellőzhető az állami vállalat képviselőinek meghallgatása. Az első fokú ítélet szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezet a jogtalan nyereséget a nevezett vállalat rovására szerezte. Szükséges tehát annak tisztázása, hogy hogyan kell értelmezni az említett szerződésben meghatározott díjat, és ennek megfelelően az állami vállalat mennyiben tekinthető károsultnak. Amennyiben a szóban levő nyilatkozatok alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy a kikötött díj a ténylegesen végzett munkához és a vállalt kockázathoz képest meg nem engedett nyereséget foglal-e magában, úgy ennek elbírálásához faipari árszakértő meghallgatására van szükség. Az átalányár reális mértékének a vizsgálatakor figyelembe kellett volna venni a mezőgazdasági termelőszövetkezet által megjelölt azoknak a munkálatoknak az értékét is, amelyeket a ki nem rakott vagonok továbbítása során is minden esetben végzett. Végül nem megalapozott a marasztalás az összegszerűség tekintetében sem. A mezőgazdasági termelőszövetkezet részletes kimutatásokat csatolt 669