Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

alperes által kötött újabb szerződés alapján a hasznosítás nem valósult meg, figyelemmel arra is, hogy a felek között létrejött hasznosítási szerződés értelmében a hasznosítási díj a már ismertetett módon válik esedékessé. Ezt követően a gyártómű a megrendelt 2 db mozgó törőfalat az alperesnek leszállította, amely azt mégis használatba vette, a hasznosítási díjat azonban a felperesnek felszólítás ellenére sem fizette meg. Ezért a felperes az 1972. január 7-én előterjesztett újabb keresetében 40 000 Ft hasznosítási díj megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A megyei gazdasági döntőbizottság az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta s 1000 Ft eljárási illeték fizetésére is kötelezte. Ez ellen a határozat ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő. — A fellebbezés alaptalan. Az 1969. évi II. törvény 11. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadalmi oltalom alapján a szabadalom jogosultjának — a szabadalmasnak — a jogszabályok keretei között kizárólagos joga van arra, hogy a találmányt hasznosítsa, illetőleg hasznosítására másnak engedélyt (licenciát) adjon. A kizárólagos hasznosítási jog kiterjed a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítására és használatára, továbbá annak forgalombahozatalára. A szóban forgó rendelkezés szerint hasznosítási szerződés (szabadalmi licenciaszerződés) alapján a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. Az eljárás adatai szerint a felperes a perbeli szabadalomnak jogosultja, s így kizárólagos joga van arra, hogy a találmányt hasznosítsa s hogy annak hasznosítására másnak kizárólag tőle függő terjedelemben hasznosítási szerződés keretében engedélyt adjon. A felperes a perbeli hasznosítási szerződéssel az alperesnek korlátozott mértékű hasznosítási engedélyt adott a találmány tárgyának előállítására és használatára. A hasznosítási szerződés értelmében az alperes csak 3 db törőfalat volt jogosult előállítani és használni. Az alperes 3 db törőfalat előállíttatott, s ezzel kapcsolatban a szerződésben kikötött hasznosítási díjat a felperesnek megfizette. Az alperes az általa alkalmatlannak minősített 2 db törőfallal1 kapcsolatos hasznosítási díj jogosságát nem vitathatja eredményesen, mert a hasznosítás tulajdonképpen már az előállítással megtörtént, s a díj ennek megfelelően a felek szerződése szerint is már ezáltal esedékessé vált. A hasznosítási díj esedékessége tehát független attól, hogy az alperes a törőfalakat használja-e vagy sem. Az eljárás adatai szerint az alperes a perbeli hasznosítási szerződésben kapott engedélyt túllépte, mert további 2 db törőfalat állíttatott elő. Minthogy az engedély erre már nem terjed ki, a további előállítással az alperes tulajdonképpen a már említett törvény 26. §-ának (1) bekezdésében írt szabadalombitorlást követte el, mert ez az előállítás az előbbiekből következően már jogosulatlanul történt. Ezzel kapcsolatban a felperes az említett törvény 26. §-ának (2) bekezdésében foglalt polgári jogi igényeket támaszthatta volna az alperessel szemben. Nincs azonban akadálya annak sem, hogy a szabadalmas a hasznosítási szerződésben foglalt korlátok túllépése esetén ezektől az igényektől eltekintsen, a hasznosítási engedélyt utólagosan megadja, a szabadalombitorló tevékenységét ezáltal legalizálja és csupán megfelelő hasznosítási díjat követeljen a hasznosítótól. Lehetséges tehát, hogy a szabadalmas a korlátok túllépésével kapcsolatos haszno23