Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

tén úgy érthető, hogy szerinte az alperest csak a hasznot is magában foglaló szerelési díj után illeti meg az 5% tartalékkeret. Minthogy a fentiek szerint a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes csak a haszonnal növelt szerelési díj után számíthat fel — tételes elszámolás alá nem tartozó — 5% tartalékkeretet, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az, első fokú ítélet eltérő rendelkezését megváltoztatta. (Legf. Bír. Gf. VII. 31 888/1974. sz. BH 1975/9. sz. 428.) 302. A bíróság szerződési ügyben az árjogszabály diszpozitív rendelkezésétől általában — pl. árkockázati fedezet alkalmazása tekintetében — abban az esetben tér el, ha az a népgazdaság érdekében áll [20/1972. (XII. 5.) ÉVM—ÁH sz. r. 3. § (5) bek., 17. § (1) és (2) bek.*, Pp. 365. § (1) bek. a) pont, GKT 3/1973. sz.]. Egy nagyberuházás egyik létesítménye a 3500 adagos konyha, amelynek burkolómunkáival kapcsolatban a felperes 1974. február 20-án az alperest mint kijelölt alvállalkozót szerződéskötési ajánlattételre szólította fel. Az alperes szerződéstervezete 1974. június 10-én kelt. A felperes megrendelő a tervezetre véleményeltérést küldött, amelyet azonban a felek nem tudtak rendezni. Ezért a felperes a keresetében a véleményeltérésben foglalt feltételekkel a szerződés létrehozását kérte [Pp. 365. § (1) bek. a) pont]. Az első fokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adott és az ítéletében a vitás feltételeket rendezte. Az első fokú ítélet b) pontja szerint „ ... az anyagárkülönbözetet árkockázati fedezet formájában kell elszámolni", — ad) pontja pedig azt tartalmazza, hogy „ ... az alperes alvállalkozó által végzendő, nem szavatossági munkák árformájának meghatározása az árhatóság rendelkezései szerint történik". Az első fokú bíróság ab) pontot azzal indokolta, hogy bár a 20/1972. (XII. 5.) ÉVM—ÁH sz. rendelet 17. §-ának rendelkezései szerint a kivitelezés időtartama alatt az anyagok utánpótlási árában bekövetkezett változás elszámolása anyagárkülönbözeti kimutatás alapján történik, de a szerződő felek megállapodhatnak árkockázati fedezet alkalmazásában is. A felperes megrendelő az árkockázati fedezet alkalmazását kérte, mivel vállalata is mint fővállalkozó így érvényesíti a megrendelőjével szemben az árváltozásokból eredő különbözeteket. Ennek folytán a generálszerződésben már kialakított konstrukció a jelen alvállalkozói szerződésnél is irányadó kell hogy legyen, mert csak így biztosítható a fővállalkozáson belüli teljesítések olyan egységes elszámolási rendszere, amely a szerződési láncolatban részt vevő felek között a lehető legkevesebb vitára szolgáltat okot. Ad) pontban foglalt rendelkezés indoka pedig az volt, hogy az építési szolgáltatások árformáját a már fentebb idézett rendelet szabályozza, ebből következik, hogy az árforma meghatározása nem lehet a felek között szerződéses megegyezés tárgya. Az első fokú ítélet fenti két rendelkezése ellen az alperes alvállalkozó fellebbezést nyújtott be. Kérte az ítélet megváltoztatását akként, hogy az anyagárkülönbözetet a 20/1972. (XII. 5.) ÉVM—ÁH sz. rendelet 17. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint érvényesítheti az alvállalkozó [b) pont], a szavatossági kötelezettségén kívüli hibák kijavítási munkáit pedig csak * Hasonlóan rendelkezik a jelenleg hatályos 17/1975. (XII. 29.) ÉVM—ÁH sz. r. 16. §-a. 177