Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

költségeinek, ráfordításainak összegét kárként az alperesre a Ptk. 6. §-a alapján sem háríthatja át. (KGD 1—75 459/1971. sz.} BH 1973/4. sz. 174.) 5. A vállalat saját kockázati körébe tartoznak — és kárként nem háríthatók át — az olyan költségek, amelyek a szerződéskötési előmunkálatokkal szükségképpen felmerülnek (Ptk. 6.§). A felperes a keresetében az alperest ennek egyik üzeme villamostechnológiai szerelési munkálataira tervezett szerződéskötéssel kapcsolatban keletkezett 37 890 Ft összegű költségének megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes védekezése szerint, mivel a szerződés nem jött létre, őt a szerződéskötési tárgyalások folytán a másik félnél felmerült költségek nem terhelhetik. Az első fokú bíróság az alperest a kereset értelmében marasztalta. Az ítélet indokolása azon alapszik, hogy az alperesnek a tervezett szerződéskötésre irányuló és többször kifejezésre juttatott magatartása olyan határozott volt, hogy a felperes jóhiszeműen számíthatott a szerződés létrejöttére. Ennek következtében anyagmegrendelést tett, illetőleg költségvetést készített, elvégezte a beárazást, részt vett több tárgyaláson. Emellett az alperes kifejezett megrendelést adott fel, az anyagbeszerzésre a felperes feljogosította, és a szerződéskötésre irányuló szándékát hosszabb időn át fenntartotta. A felperes tehát a tervezett szerződés megkötésében bízva fejtett ki a szokásosnál nagyobb és munkaigényes tevékenységet. Ezért a bíróság a Ptk. 6. §-a értelmében az alperes kártalanítási kötelezettségét megállapította és kötelezte az egyébként nem vitatott munkaidő-ráfordítások ellenértékének a megfizetésére. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és ebben kérte a felperes keresetének elutasítását. Hangsúlyozta, hogy a szerződéskötési szándékától azért állott el, mert a felperes a megrendelt munkák kivitelezését csak 2 316 018 Ft-ért volt hajlandó vállalni, és ez az összeg egymillió forinttal meghaladta a tervező költségvetését. Ezt követően a szerinte reális költség kialakítása érdekében egyeztetéseket tartottak, ezek azonban nem vezettek eredményre. A felperes a megrendelés és a tervdokumentáció kézhezvételét követően fél év múlva küldte csak meg a vállalkozási szerződés tervezetét, amely az árajánlatát tartalmazta. — A fellebbezés alapos. A felperes a keresetéhez csatolt kimutatásban részletezett olyan költségeket kívánt az alperessel szemben érvényesíteni, amelyek nála nem kárnak minősülnek. Ezek a költségek ugyanis (tervdokumentáció műszaki feldolgozása, költségvetés készítése, tervtárgyalások, költségvetés stencilre gépelése, szerződések gépelése, költségvetés tételenkénti kalkulációja stb.) a szerződéskötési előmunkálatok során szükségszerűen felmerülnek, gazdasági adminisztrációjának természetes velejárói és azok nem keletkeztetnek olyan vagyoni hátrányt, amelynek kártérítés címén való megfizetését igényelni lehetne. A szállító, illetőleg a kivitelező vállalatoknak számolniuk kell azzal a lehetőséggel, hogy a hozzájuk érkezett megrendelésekre készített költségvetésben foglalt kalkulációt a megrendelő nem fogadja el, és a szerződés emiatt nem jön létre. Ilyen esetekben méltánytalan lenne, és az általános kereskedelmi és ügyleti gyakorlattal is ellenkeznék az, ha a szállító, illetőleg a kivitelező által a szerződés előkészítése céljából végzett munka ellenértékét vagy az ennek során felmerült költségeket a megrendelőnek kellene megfizetnie. 14