Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

lembevételével kikötöttek, vagyis megnövelheti-e a szerződéses árat azzal a különbözettel, amely az anyagok, alkatrészek stb. korábbi és új hatósági ára között mutatkozik. A szabad árforma kockázati elemeket magában foglaló jellegzetessége az, hogy az abba sorolt árakat a szerződő felek az 56/1967. (XII. 19.) Korm. szá•mú rendelet 4. §-ának (3) bekezdése értelmében szabadon alakítják ki. A felek között az ár tekintetében létrejött megállapodáson egymagában a késztermékhez szükséges egyes anyagok, alkatrészek stb. árainak módosulása nem változtat. Kivétel az, ha az árváltozás érvényesítésére jogszabály [pl. az építési-szerelési munkák árairól szóló 20/1972. (XII. 5.) ÉVM—ÁH sz. r. 17.§-ának (1) bekezdése*] ad lehetőséget. Különben a késztermék árának a megváltoztatásához az említett rendelet 25. §-ának (3) bekezdésében foglalt szabály megfelelő alkalmazásával a szerződő felek újabb megegyezése vagy szállítási szerződés esetén a 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet 24. íjának (2) bekezdése alapján hozott bírósági határozat szükséges. Ha tehát a felek között a késztermék árának emelésére nézve megegyezés nem jön létre, vagy bírósági ítélet másként nem rendelkezik, a késztermékre nézve a szerződésben eredetileg kikötött árat kell irányadónak tekinteni. 9. A külkereskedelmi vállalat az importáru vámját a belföldi megrendelőre az árban háríthatja át. Amennyiben a vámra vonatkozó szabályok a szállítási szerződés megkötése és teljesítése közötti időben megváltoznak, ennek a szerződésre, illetőleg az alkalmazandó árra való hatását az alábbiak szerint kell figyelembe venni. a) Ha az importáru, amely azelőtt vámmentes volt, a szerződés teljesítésekor vámköteles vagy magasabb vám alá esik, mint a szerződés megkötésekor és ára nem határozott (fix) ár, a felek a szerződéskötéskori ártól — a jogszabályban meghatározott korlátok között — megegyezéssel eltérhetnek. Megegyezés hiányában az az ár érvényes, amelyben a szerződést megkötötték, de a szállító a szerződésnek az ár tekintetében való módosítása iránt a bírósághoz fordulhat. b) Ha az importáru a szállítási szerződés teljesítésekor vámköteles és ára határozott (fix) ár — ha az áru a szerződéskötéskor nem is volt vámköteles — a teljesítéskor ezt az árat kell fizetni, kivéve ha az árhatóság másképpen rendelkezett. Ez az irányadó abban az esetben is, ha az áru maximált árformába tartozik és a felek kifejezetten a maximált hatósági ár alkalmazásában állapodtak meg. c) Ha a szállító külkereskedelmi vállalat a szerződésben vállalt kötelezettségét késedelmesen teljesíti és a szerződésszegés terhére róható, az ennek folytán bekövetkezett vámfizetési kötelezettségből, illetőleg vámemelkedésből eredő többletterhet viselni tartozik. Előfordul, hogy a vámszabályok változása folytán valamely importáru, amely a szerződéskötéskor még vámmentes volt, a teljesítéskor már vámköteles, vagy a szerződéskötéskori vámja a teljesítésig emelkedik. A szocialista szervezetek között ilyenkor általában az válik vitássá, hogy a vám ártényezőnek vagy az ártól független egyéb ráfordítási költségnek (köztehernek) minősül-e, továbbá hogy a vámot, illetőleg az annak megnövekedéséből eredő többletterhet a belföldi megrendelőnek vagy az árut behozó külkereskedelmi vállalatnak kell-e viselnie. * Azonosan rendelkezik a jelenleg hatályos 17/1975. (XII. 29.) ÉVM—ÁH sz. r. 16. §-ának (1) bekezdése. 164