Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

vén az egyik fél a másik rovására, illetőleg a fogyasztók hátrányára ne juthasson tisztességtelen haszonhoz. Abból a célból, hogy a gyakorlatban kifejezésre jutott ítélkezési szempontok a jövőben még inkább érvényesüljenek és az árstabilitást, valamint az ár megfelelő színvonalon tartását hathatósan szolgálják, a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiuma megvitatta az árszabályozó rendelkezések alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot és a 35/1973. (XII. 24.) MT számú rendeletben foglaltakra is figyelemmel a következőképpen foglalt állást. 1. Szocialista szervezetek egymás közötti szerződéseiben az árra vonatkozó kikötésnek olyan határozottnak kell lennie, hogy az ár tekintetében bizonytalanság ne keletkezzék. A gyakorlatban nemegyszer előfordul, hogy a felek a szerződés megkötésekor az árat (díjat) nem határozzák meg kellő módon, és emiatt csak a szerződés teljesítése során derül ki, hogy az árban nem jött létre közöttük megegyezés s ennélfogva szerződés nincs is. Előfordul az is, hogy a felek — anélkül, hogy arra jogszabály kifejezetten lehetőséget adna — az árra nézve a szerződésbe olyan kikötést foglalnak, amely szerint „az ár a teljesítéskor érvényben levő ár lesz", vagy „a begyűrűző áremelések az árban továbbhárításra kerülnek", vagy „az importár emelkedése az árban továbbhárításra kerül". Az ilyen kikötések — lényegüket tekintve — legtöbbször az árban való megegyezés hiányát jelentik, aminek következtében a szerződés létre sem jön (1. az 5. pontot). Az árszínvonal stabilitása érdekében fontos követelmény az, hogy az árra vonatkozó kikötés, illetőleg a szerződésben kikötött ár pontosan meghatározott legyen, amire vonatkozóan kétség nem merülhet fel. Ez következik a 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet 20. §-ából és a 44/1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet 7. §-ából is. A bizonytalan vagy az ár meghatározását későbbi időre halasztó megállapodás ennek a követelménynek nem felel meg. Az előírásoknak megfelelő ár meghatározása viszont a gazdasági kapcsolatok szilárdságát, a szerződési fegyelmet és egyúttal a szerződő felek gazdasági érdekeit is szolgálja. 2. Ha a szolgáltatás tárgyának ára határozott (fix) ár, a szocialista szervezetek között a szállítási vagy a vállalkozási szerződés — a felek eltérő megállapodása esetén is — ezen az áron jön létre. Ez az elv érvényesül megfelelően akkor is, ha a határozott (fix) árat kötelezően meghatározott mértékű felárral növelni vagy ugyanilyen árengedménnyel csökkenteni kell. Ha a szolgáltatás tárgyának határozott (fix) ára van, ennek az árnak az alkalmazása kötelező, a felek attól sem felfelé, sem lefelé nem térhetnek el [56/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 5. § (1) bek.]. Ez azt jelenti, hogy a szerződés ezen az áron jön létre akkor is, ha a felek más árban állapodtak volna meg. Ez a szabály érvényesül akkor is, ha a fix ártól hatósági rendelkezés folytán meghatározott mértékű felár vagy árengedmény alkalmazásával kötelezően el kell térni. Ilyenkor ugyanis a határozott árat a kötelező felár vagy árengedmény alkalmazásával rögzítik. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a határozott (fix) ár 100 forint és ahhoz kötelezően 10% felárat kell számítani — a felek eltérő megállapodása esetén is —, a szolgáltatás tárgyának ára 110 forint lesz. Ha viszont a határozott (fix) árból kötelezően 10% árengedményt kell adni, az ár összege 90 forint lesz. 158