Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

Az alperes 1970. május 14-én 103 db kapcsolószekrényt rendelt a felperes szállítótól 1970. augusztus 30-i teljesítési határidőre. A szállító csak 1970. június 16-án válaszolt, de ebben az igazolásban határidőként 1971. március 31-ét jelölte meg. A felperes ebbe a „rendelésigazolásba" azt is felvette, hogy ha 8 napon belül választ nem kap, elfogadottnak tekinti az igazolásban foglaltakat. Az alperes írásban nem nyilatkozott, de a későbbiek során a felek között szóbeli tárgyalások folytak. Ezek során az alperes az 1970. évi exportkötelezettségeire hivatkozással november 15-i határidőre kérte a szállítást. Ennek elfogadása érdekében az alperes lakatoskapacitást, állományon kívüli bért, valamint saját elektromos szerelői segítséget ajánlott fel. A felperes az október 14-én kelt táviratában közölte, hogy a november 15-i határidőt ilyen körülmények között sem tudja elfogadni. Ennek alapján az alperes az október 15-én postázott levelében azt a választ adta, hogy szerződést kötni nem kíván s egyben a felek között 1971. évre létrejött kapacitáslekötési szerződéstől is elállt arra hivatkozással, hogy a kapcsolószekrények gyártását saját működési körében kénytelen megoldani. A felperes a közlést az október 29-i keletű levelében tudomásul vette, de meghiúsulási kötbérigényt jelentett be. A felperes később felszámította az ún. ráfordítási költségeit, majd keresetet nyújtott be a gazdasági döntőbizottsághoz, amelyben meghiúsulási kötbér és kár megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az első fokú határozat a felperes szállító meghiúsulási kötbér iránti keresetét azzal az indokolással utasította el, hogy a felek között érvényes szerződés nem jött létre. A megrendelésre ugyanis a válaszadásra (elfogadásra) nyitva álló határidőn belül a felperes nem válaszolt. A felperes rendelésigazolása tehát — szerződéskötési kötelezettség hiányában — új ajánlatnak minősült, ezt viszont az alperes nem fogadta el. A szállítási szerződés létrejöttének hiányában pedig a jogszabályban meghatározott [10/1966. (II. 14.) Korm. sz. r. 49. §] kötbérigény nem keletkezhet. A határozat a kárigényt is elutasította azzal az indokolással, hogy a felperesnek kára nem merülhetett fel, mivel az alperes visszalépése a szerződéskötéstől olyan időben történt, amikor még gyártási előkészületekre nem is kerülhetett sor. Az első fokú határozat ellen a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy visszaigazolás hiányában ráutaló magatartással is létrejöhet szerződés, márpedig a felek tárgyalásai során az alperes részéről ilyen ráutalás történt. Előadta, hogy amennyiben a szerződés létrejötte nem is lenne megállapítható, kárigénye a Ptk. 6. §-a alapján áll fenn, s ezért az elutasítás jogszabályba ütközik. Sérelmezte, hogy az első fokú gazdasági döntőbizottság erre vonatkozó bizonyítás — egyeztetés, szakértői vélemény beszerzése — nélkül állapította meg, hogy az elállás olyan időben történt, amikor a termék gyártási átfutási idejét is figyelembe véve, a kár keletkezésére nem kerülhetett sor. — A fellebbezés nem alapos. Helyesen állapította meg az első fokú gazdasági döntőbizottság, hogy mivel szerződéskötési kötelezettség nem állott fenn, s a felperes a megrendelésre 15 nap alatt nem válaszolt, a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 9. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 12. §-ának (1) bekezdése alapján a felek között a szállítási szerződés nem jöhetett létre. A később küldött igazolás új ajánlatnak minősül, amelynek alapján — az említett rendelet 9. §-ának 12