Görgey Károly (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 1. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1978)

41/1964. (KÉ 15.) BkM—SZÖVOSZ sz. együttes utasítás szerint a követelést 1973. augusztus 31-ig lehetett érvényesíteni. A felperes előadása szerint a 41/1964. (KÉ 15.) BkM—SZÖVOSZ sz. együttes utasítás diszpozitív jogszabály, ettől a felek eltértek, ezért az alperes az 1973. augusztus 31-i határidő elmulasztása miatt elévülésre nem hivatkozhat, a jegyzőkönyvek hiányzó adatait pedig pótolta. A felperes előadta azt is, hogy alkalmatlan szolgáltatás esetén a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 41. §-a szerint szavatossági igényét három éven belül érvényesítheti. Az alperes védekezésében a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a felek a 41/1964. (KÉ 15.) BkM—SZÖVOSZ sz. együttes utasítástól csak annyiban tértek el, hogy nem az abban előírt elszámolási módot alkalmazták. A felperes a követelését — elévülési terhével — 1973. augusztus 31-ig beszedési megbízással volt köteles érvényesíteni, de csak 1973. szeptember 5-én küldött felszólítást a fizetésre, ezért a követelése elévült. Az alperes előadta azt is, hogy a kártalanítási jegyzőkönyvek sem voltak előírásszerűek. Az első fokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a Ptk. 405. §-ának (3) bekezdése szerint jogszabály a tervszerződések körében a hibás teljesítésből eredő igények érvényesítését a törvénytől eltérően szabályozhatja. E felhatalmazás alapján közzétett 41/1964. (KÉ 15.) BkM—SZÖVOSZ sz. együttes utasítás szerint pedig a nagykereskedelem a vásárlói kifogások alapján keletkezett követelését minden félévben egyszer — február 28-ig és augusztus 31-ig — elévülés terhével azonnali beszedési megbízással érvényesítheti. A felperes 1973. augusztus 31-ig beszedési megbízást nem nyújtott be, az 1973. szeptember 5-i felszólítása elkésett, ezért a kereseti követelése elévült, az elévült követelés pedig bírósági úton nem érvényesíthető [Ptk. 325. § (1) bek.]. Ezért az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. A felperes az első fokú eljárásban tett előadását a következőkkel egészítette ki: a felek által 1970. év óta folytatott gyakorlat mint ráutaló magatartás is azt bizonyítja, hogy a 41/1964. (KÉ 15.) BkM—SZÖVOSZ sz. együttes utasításnak az elszámolás módjára és az elszámolás határidejére vonatkozó előírásától eltértek, az alperes az 1973. szeptember 5-i felszólításra 109 100 forintot ki is fizetett. A felperes a ráutaló magatartás bizonyítása céljából tanuk kihallgatását kérte; a kereset az 1973. II. negyedévben felmerült, de a III. negyedév kielégített vásárlói kifogásokból eredő összeg megfizetésére irányul, ez pedig 1974. február 28-ig a 41/1964. (KÉ 15.) BkM—SZÖVOSZ sz. együttes utasítás szerint is jogszerűen követelhető, tehát az alperes elévülési kifogása ez okból is megalapozatlan; a felek a szállítási szerződés 24. pontjában foglalt kikötéssel nemcsak a visszaszállítást, hanem a vásárlói kifogások elszámolását is folyamatossá kívánták tenni, ezért a felperesnek módja nyílt arra, hogy a vásárlók kielégítése alapján fennálló követeléseit az alperessel szemben időbeli korlátozás nélkül érvényesíthesse. A gyakorlatban azonban ez úgy alakult, hogy az I. negyedévben vásárlói kifogások címén kifizetett összegeket a II. ne98