Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

perest illető 12 napra járó szabadság pénzbeni megváltásánál is átlagkeresetként figyelembe kellett volna venni a kifizetett prémiumot, így különbözetként további 580 forint illeti. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V. 62. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozót a munkaszerződésben megállapított személyi alapbérnek vagy a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott teljesítménybérnek megfelelő díjazás illeti meg. A munkaviszony megszűnésekor a felperesnek járó személyi alapbért kifizették. Az idézett jogszabály (3) bekezdése szerint a dolgozónak meghatározott teljesítmény elérése esetén, előre - az (1) bekezdésben meghatározott díjazáson felül - prémium vagy jutalék tűzhető ki, illetve állapítható meg. A felperest tehát - az idézett jogszabály helyes értelmezése szerint - prémium csak az esetben illeti meg a munkaszerződésben megállapított alapbéren felül, ha részére előre prémiumfeladat került kitűzésre. Ezt azonban nem lehet a munkaszerződésben rögzíteni, minthogy az nem a munkaszerződésre tartozó díjazás. A prémiumot az Mt. V. 62. §-ának (4) bekezdése szerint a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok figyelembevételével a munkáltató jogosult megállapítani. A felperes részére prémiumfeladat 1984-ben nem került kitűzésre. A kitűzés - a munkaszerződés ellenére - az alperes diszkrecionális joga. A felperes részére tehát tévesen került a prémium kifizetésre, és így annak visszafizetésére jogszerűen kötelezte őt az alperes. Mindebből az is következik, hogy a munkaügyi bíróság által megítélt különbözet sem illeti meg. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja törvénysértő. (M. törv. I.10068/ 1986. sz., BH 1987/3. szám 102.) 91. A tévesen kifizetett prémium a tévesen kifizetett munkabérre vonatkozó szabályok szerint követelhető vissza. [Mt. V. 65. §]. A felperes 1982. május 27-től 1983. augusztus l-ig állt a b-i építő és szolgáltató részleg vezetőjeként az alperes alkalmazásában. Az alperes által meghatározott prémiumfeladat szerint az egy állományi létszámra jutó 70 000 forint üzemi nyereség volt a 40% prémium kifizetésének a feltétele. Az 1982. évi prémiumfeladatok teljesítésének értékelése után kifizettek a felperesnek 11 923 forint prémiumot. Az alperes 1983. augusztus 22-én elrendelte a prémium visszafizetését, mert az 1982. évi eredmény utóbb történt felülvizsgálata során megállapították, hogy az egy főre eső üzemi nyereség csak 55 000 forint. A felperesnek a visszafizetésre kötelezés alól történő mentesítésére irányuló kérelmét a szövetkezeti döntőbizottság határozatával elutasította, amely ellen keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a visszakövetelt prémium nem tartozik a tévesen kifizetett munkabér kategóriájába. Amennyiben később megállapítanák, hogy a prémiumfeladat nem teljesült, a már kifizetett prémium ezen a címen visszakövetelhető. Az igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján megállapítható, hogy a feladat valóban nem teljesült, mert a tényleges üzemi eredmény csak 50 000 forint, az egy főre kivetített eredmény pedig 33 294 forint lett. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság eljárása során helytállóan állapította meg, hogy a felperes részére nyereségorientált prémiumfeladatot tűzött ki az alperes. Az 1982. évi zárszámadás idején - 1983-ban - a prémiumkiértékelés megtörténtét és a feladat teljesítését elismerték, ezért a felperesnek és az ágazat többi dolgozójának kifizették a prémiu-