Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

rendszeresen vasárnap is dolgozik, havonta egy pihenőnapot vasárnap kell kiadni A kollektív szerződés ettől a vállalat sajátosságaira tekintettel eltérhet, különösen a megszakítás nélkül működő (folytonos), idényjellegű és közlekedési vállalatoknál, illetőleg munkakörökben. Az alperes munkaügyi szabályzata szerint az alperesnél a munkaidő mértéke hetj 42 óra. E főosztály alól kivételt képeznek az őrszolgálatosok, akiknek a heti munkaideje legfeljebb 60 óra. A felperes havi munkaidejének 240 órában történt megállapítása tehát jogszerű volt. A munkaügyi szabályzat arról is rendelkezik, hogy az Őrszolgálatot ellátó dolgozóknak a heti pihenőnap (vasárnap) helyett havonta három alkalommal a hét bármelyik napjára ki lehet jelölni a heti pihenőnapot. Az alperes munkaügyi szabályzatának szóban levő szabálya összhangban van az Mt. 41.§-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel. Tévedett azonban a munkaügyi bíróság, amikor - az alperes álláspontját elfogadva - azt állapította meg, hogy a felperes minden második napja szabad, következésképpen a pihenőnapjai biztosítva vannak. Tévedett abban is, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes nem dolgozott többet a havi törvényes munkaidőnél. Ez utóbbi megállapítás iratellenes. Az alperes igazgatója 1984. augusztus 23-án kelt, a munkaügyi bírósághoz címzett levelében elismerte, hogy a felperes akkor kapott pótléknak nevezett többletbért, amikor havi 240 óránál többet dolgozott. A munkaügyi bíróságnak azt a tévedését illetően, hogy a felperes minden második napja szabadnap volt, tehát a pihenőnapjait megkapta, a következőkre kell rámutatni : A heti pihenőnap [Mt. 41. § (1) bekezdése] tartama általában megegyezik a naptári nappal, tehát a nap 0 órájától 24. órájának végéig tart. (A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 118. számú állásfoglalásával módosított 82. számú állásfoglalása.) Ha tehát a hónapnak nem volt olyan napja, amikor a felperes a munkaidő-beosztásának megfelelően nem végzett volna munkát, az adott hónapban nyilvánvalóan nem kapott heti pihenőnapot. A periratok között található 1984. augusztusi jelenléti ív adataiból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a hónap minden napján vagy 8,5 vagy 6,5 órát dolgozott, tehát az adott hónapban egyetlen pihenőnapot sem kapott az alperestől. A munkaügyi bíróság - téves jogi álláspontja miatt - nem tisztázta, hogy az alperes a felperes munkaviszonyának kezdete óta összesen hány heti pihenőnap kiadását mulasztotta el. A munkaügyi bíróságnak valamennyi hónap jelenléti ívét be kellett volna szereznie és azok adatai alapján megállapítania, hogy a felperes összesen hány heti pihenőnapját nem kapta meg. Ehhez képest kellett volna a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 38. §-ában foglalt rendelkezésekre tekintettel döntenie. Minthogy a munkaügyi bíróság a szükséges bizonyítást nem folytatta le, így a rendelkezésre álló adatok a jogvita megnyugtató elbírálásához nem elégségesek. [M, törv. II. 10 C04/1985. sz., BH1985/8. szám 327.] 81. Az öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett az a dolgozó, aki a jogosultságának megszervezése után fizikai munkával tovább dolgozik, a jogszabályban megállapított mértékű pótszabadságra attól függetlenül jogosult, hogy megállapítottak-e a részére nyugdíjat, és hogy a korábbi munkahelyén vagy máshol végez munkát [Mt. V. 50. § (2) bek.]. 85