Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és kötelezte a felperest 2948 forint tanulmányi támogatás visszafizetésére. Az ítélet indokolásának lényege szerint a tanulmányi szerződés megkötésének időpontjában hatályban volt Mt. és végrehajtási rendeletei - azoknak 1980. január l-jén történt hatályon kívül helyezése időpontjáig - nem kötelezték a munkáltatót arra, hogy tanulmányi szerződésben vállalja a dolgozónak szakképzettsége szerinti foglalkoztatását. A munkáltató azonban a tanulmányok befejezése előtt a felperest - 1982ben - közös megegyezéssel gyártóeszköz gazdálkodó munkakörben helyezte, amely megfelelt a szakirányú képzettségének. Az alperes azonban olyan kedvezményekre kötött tanulmányi szerződést, amelyek a felperest jogszabály alapján illették meg. Ezért a 23/1974. (IX. 4.) MüM rendelet 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a kötelező foglalkozásokon való részvételen tanévenként 30, a (2) bekezdése alapján tanulmányi szabadság címén 21 és a (3) bekezdése alapján az államvizsgára való felkészüléshez 15 munkanap illeti meg, amelyekre a munkáltató a 10. § (1) bekezdésének c) pontja alapján - a tanulmányi szerződésre figyelemmel - köteles volt átlagkeresetet fizetni a felperesnek. A kötelezően előírt kedvezményeket a felperes megkapta, a jogszabály által biztosított kedvezményeken felüli kedvezményeket nem vett igénybe, ezért e címen nincs visszafizetési kötelezettsége. A tanulmányi szerződésből eredő többlettámogatás az útiköltség megfizetése volt. A felperes ennek időarányos részét köteles megtéríteni, miután a tanulmányai befejezését követően 16 hónapig dolgozott. Az útiköltség részarányos összege 2948 forint. A munkaügyi bíróság ítéletének a felperes 2948 forintot meghaladó tanulmányi támogatás visszafizetésének kötelezettsége alól mentesítő rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a szóban levő tanulmányi szerződés megkötésének időpontjában hatályban volt jogszabályok értelmében az alperesnek nem kellett szerződésben vállalnia, hogy a továbbtanuló dolgozót a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatja. Tévedett azonban, és ezáltal jogszabályt sértett, amikor a perbeli tanulmányi szerződés tartalmából arra a következtetésre jutott, hogy az alperes semmiféle olyan támogatásra nem kötelezte magát, ami túlment volna azokon a kedvezményeken, amelyek a szerződéskötés idején hatályban volt 23/1974. (IX. 4.) MüM rendelet alapján a felperest egyébként is megillették. A helyes értelmezés végett különbséget kell tenni a továbbtanuló dolgozót a jogszabályok alapján megillető tanulmányi kedvezmények és a vállalat által a tanulmányi szerződésben vállalt támogatási kötelezettség között. A felperest megillető tanulmányi kedvezményeket a 9/1978. (VIII. 15.) MüM rendelettel módosított 23/1974. (IX. 4.) MüM rendelet (R.) 7. §-a szabályozta. Ennek alapján mint műszaki irányú felsőfokú oktatási intézmény levelező tagozatán négy évet meghaladó tanidejű képzésben résztvevőt a kötelező foglalkozásokon való részvétel idejére tanévenként 30 szabadnap, tanulmányi szabadság címén 27, az államvizsgára való felkészüléshez pedig 33 munkanap tanulmányi szabadság illeti meg. E tanulmányi kedvezmények teljes tartamára átlagkereset akkor illette meg a R. 10. §-a alapján, ha a) a munkakörére jogszabály vagy kollektív szerződés által előírt szakképzettségét szerzi meg, vagy b) a nappali tagozatos képzés befejezéseként előírt esti vagy levelező tagozatos képzésben vesz részt, vagy 39