Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

átirányította a felpereseket az sz-i központi telep vágóüzemébe azzal, hogy munkakörüket, illetve feladatukat K. A. vágóüzemvezető határozza meg. Az átirányítás rendelkezése szerint a felperesek órabére alacsonyabb lett az eló'ző órabérüknél, illetve havi munkabérük a korábbinál. A felpereseknek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmei az átirányítás hatályon kívül helyezésére irányultak. A munkaügyi döntőbizottság az I., III. és IV. rendű felperesek kérelmét elutasította, a II., az y. és VI. rendű felperesek kérelme tárgyában megszüntette az eljárást. A felpereseknek a munkaügyi döntőbizottság határozatai ellen benyújtott keresetei alapján a munkaügyi bíróság a pereket egyesítette, majd jogerős végzésével megszüntette a pert, egyúttal hatályon kívül helyezte a munkaügyi döntőbizottságnak a kérelmeket elutasító határozatait. A végzés indoka, hogy az Mt. irányadó 35. § ának (2) bekezdése szerint a munkáltató a dolgozót azonos telephelyen és munkakörön belül, változatlan személyi alapbérrel más munkahelyre oszthatja be, illetőleg a változó munkahelyre alkalmazott dolgozót - az erre vonatkozó szabály vagy megállapodás keretei között - bármelyik telephelyén, illetve munkahelyén foglalkoztathatja. A változó munkahelyre, illetőleg telephelyre alkalmazott dolgozó a vállalaton belül más munkahelyre történő átirányítás szükségességét és indokoltságát nem vitathatja (MK 5. sz. állásfoglalás). A felperesek fizikai állományban levő dolgozók, és a kollektív szerződés rendelkezése szerint változó munkahelyűek. Az átirányítás jogossága kérdésében munkaügyi vita nem kezdeményezhető, ezért a Pp. 157.§-ának a) pontjában foglaltakra tekintettel a pert meg kellett szüntetni. A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperesek mind a munkaügyi vitában, mind a per során sérelmezték, hogy az alperes őket változó munkahelyre alkalmazott dolgozóknak tekintette és erre figyelemmel más munkahelyre irányította át. Az Mt. 35. §-ának (2) bekezdése szerint a dolgozó a munkát - eltérő megállapodás hiányában - a munkáltatónak azon a telepén köteles végezni, ahol a munkaszerződést megkötötték. A munkáltató a dolgozót azonos telephelyen és munkakörön belül, változatlan személyi alapbérrel más munkahelyre oszthatja be, illetőleg a változó munkahelyre alkalmazott dolgozót - az erre vonatkozó szabály vagy megállapodás keretei között - bármelyik telephelyén, illetve munkahelyén foglalkoztathatja. Az adott perben - figyelemmel az átirányítás tényére - elsősorban azt kellett volna vizsgálni, hogy a felperesek - akár a kollektív szerződés, akár megállapodás alapján változó munkahelyre alkalmazott dolgozók voltak-e. Ennek tisztázása azért lett volna elengedhetetlen, mert a jogszabály szerint az alperes kizárólag a munkaszerződésben meghatározott munkakörükben, illetőleg személyi alapbérrel irányíthatta volna át a felpereseket. Ezzel összefüggésben kell rámutatni a felpereseknek arra az átirányításukat sérelmező előadására, hogy az I. rendű felperes 17,50 forint órabére 17 forintra, a II. rendű felperes 23 forint órabére 17 forintra, a III. rendű felperes 30 forint órabére 20 forintra, a IV. rendű felperes havi 6000 forntos munkabére 17 forint órabérre, az V. rendű felperes 29 forint órabére 20 forintra és a VI. rendű felperes 17 forint órabére 11,60 forintra csökkent. Ami az ügy eljárásjogi részét illeti, téves a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy a pert meg kellett szüntetni. A felperesek ugyanis vitatták átirányításuk jogszerűségét, és a munkaügyi bíróságnak ebben kellett állást foglalnia. Ez a jogvita - tartalmát tekintve - nem tartozik azoknak a jogvitáknak a körébe, amelyek miatt - fi31