Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

Az Mt. 23. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszony határozatlan vagy határozott időre létesíthető. Az Mt. V. 17. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében határozott idó're szól a munkaviszony, ha annak tartamát a munkaszerződés naptárszerűen vagy más alkalmas módon határozza meg. így meghatározható a munkaviszony időtartama annak a munkának a megjelölésével is, amelynek elvégzéséig a munkaviszony tart, feltéve, hogy a munkaszerződés megkötésekor a munka időtartama a szakmai tapasztalatok és a munka természete alapján megközelíthető pontossággal előre látható. A felhívott jogszabályok helyes értelmezése szerint a munkaviszony általában határozatlan időre létesül, határozott időre is köthető azonban munkaszerződés. Az utóbbinak azonban két feltétele van: - a határozott időtartamban előre meg kell állapodni, - vagy azt más alkalmas módon kell meghatározni. Az alperes és a felperes házastársa a 38/1980. (IX. 30.) MT rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabályra figyelemmel kötött az üzlet szerződéses üzemeltetésére polgári jogi szerződést. E szerződés alapján létesítettek egymással a peres felek határozott idejű munkaviszonyt. Minthogy a gazdálkodó szervezetnek a határozott idó're szóló munkaszerződések megkötésénél számolnia kell azzal, hogy az üzlet vezetésére vállalkozott magánszemély esetleg a kikötött időpont előtt mondja fel a szerződést, nincs akadálya annak, hogy a határozott időre létesített munkaviszony lejártát is a vállalkozási szerződés felmondásának időpontjában határozza meg. Miután a szóban levő esetben is ez történt, ez a kikötés nem ellentétes az Mt. V. 17. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves. [M. törv. II. 10 011/1985. sz., BH1985/10. szám 402.] 17. A gyermekgondozási segély igénybevétele miatt fizetés nélküli szabadságon levő dolgozó helyettesítésére határozott időre szóló munkaviszony létesíthető, amely addig tart, amíg a jogosult a gyermekgondozási segélyt igénybe veszi [Mt. V. 17. § (2) bek., MK 6. sz.]. A felperes 1977. augusztus 16. óta áll az alperes alkalmazásában, kezdetben mint képesített nevelő. Foglalkoztatása a több alkalommal megkötött munkaszerződéssel határozott idejű munkaviszonyok keretében történt a szülési szabadságon és gyermekgondozás miatti fizetés nélküli szabadságon levő dolgozók helyettesítése céljából. A felperes utolsó munkaszerződése 1984. január 3-án kelt, amely szerint az alperes 1984. január l-jétől D. I.-né létszámhelyén alkalmazta, annak gyermekgondozás miatti távolléte időtartamára. A felek a munkaszerződésben a határozott idejű munkaviszony előrelátható időtartamát nem jelölték meg. 1984. november 20-án a felperes is szült, és a szülési szabadsága letelte után gyermekgondozási segélyt, s ehhez képest fizetés nélküli szabadságot vett igénybe. Időközben az általa helyettesített D. I.-né a fizetés nélküli szabadságát a gyermeke harmadik életéve betöltése előtt megszakította, és 1985. május l-jével munkába állt. Az alperes D. I -né munkába állására tekintettel 1985. április 30-ával megszűntnek tekintette a felperes munkaviszonyát, de erről írásban azért nem értesítette, mert más dolgozó helyettesítésére nézve újabb - határozott időre szóló - munkaszerződést kívánt kötni vele. A felperesnek küldött is ilyen értelmű üzenetet, de a felperes elzárkózott a munkaszerződéstől. Munkaügyi vitát kezdeményezett, amelyben kérte a munkaviszonya határozatlan idejűvé való átalakulásának megállapítását. 23