Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával kötelezte a felperest, hogy az alperest a sertéstörzstelepre sertésgondozói munkakörbe helyezze vissza, és „kieső átlagmunkadíját a nemfoglalkoztatás idejére térítse meg". A határozat ellen a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és a döntőbizottság határozatának megváltoztatásával a kérelem elutasítását kérte. A munkaügyi bíróság a végzésével a pert megszüntette a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján. A végzés indokolása szerint az alperest nem kötelezték jogszabályi tilalom ellenére meghatározott munka végzésére, a munka végzéséből nem rekesztették ki, nem helyezték állandó jelleggel alacsonyabb munkakörbe, illetőleg más munkahelyre. Mivel a 7/1977. (III. 12.) MT rendelet 117. §-a értelmében nem lehet keresettel fordulni a bírósághoz, ha a vita a munkaköri beosztással kapcsolatos, ezért a pert meg kellett szüntetni. A felperes e végzés ellen benyújtott fellebbezését a munkaügyi bíróság hivatalból elutasította elkésettség miatt. A munkaügyi bíróság pert megszüntető végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 7/1977. (III. 12.) MT rendelet (R.) 117. §-ánakc; pontja szerint nem lehet keresettel a bírósághoz fordulni, ha a határozat a munkaköri beosztással kapcsolatos, kivéve, ha a határozat jogszabályi tilalom ellenére kötelezi a tagot meghatározott munka végzésére, Őt a munka végzéséből kirekeszti vagy állandó jelleggel alacsonyabb munkakörbe, illetőleg más munkahelyre helyezéséről rendelkezik. A felperes elnöke a határozatával az alperes foglalkoztatási viszonyát szüntette meg azonnali hatállyal a sertéstörzstelepen. A szövetkezeti döntőbizottság ezt az intézkedést hatálytalanította a felperes által keresettel támadott határozatában; elrendelve az alperesnek az eredeti munkakörébe való visszahelyezését, és ugyanakkor kötelezte a felperest, hegy az alperes elmaradt munkabérét is térítse meg. A felperes a keresetlevelében vitatta azt is, hogy az alperes elmaradt munkadíját köteles lenne megtéríteni. Ennek folytán a felperesnek a keresettel érvényesített igénye nem tekinthető olyannak, amelynek tekintetében a R. 117. §-ának c) pontja a bírói út lehetőségét kizárja. A munkaügyi bíróság törvénysértően szüntette meg a pert, és hárította el magától annak érdemi elbírálását. A bíróság jogerős végzése lehetővé tette a szövetkezeti döntőbizottság határozatának a végrehajtását mind az eredeti munkakör helyreállítására, mind az elmaradt munkabér megfizetésére vonatkozóan. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a pert érdemben tárgyalja, és a perben feltárt bizonyítékok értékelésével érdemi határozatot hoz. (M. törv.1.10 272/1985. sz., BH 1986/8. szám 345.) 242. Ha a munkáltató a dolgozót terhelő adót megfizette, de elmulasztotta annak a dolgozó munkabéréből való levonását, s ennek megfizetése iránti igényét utólag a dolgozóval szemben kívánja érvényesíteni, az ezzel összefüggésben keletkezett vita az adó megfizetéséért egyetemlegesen felelősök egymás közötti jogvitája, amelynek eldöntésére az általános hatáskörű bíróságnak van hatásköre [58/1981. (XI. 19.) MT r. 6. § (2) bek. e) pont, 45/1983. (XI. 20.) MT r. 7. § (3) bek., 10/1981. (IX. 29.) MüM r. 9. §(1) bek.,16.§]. Az alperes a volt bedolgozója, a felperes ellen 9119 forint megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte a bíróságtól. Az erre vonatkozó kérelmében előadottak szerint a rezsiköltség-térítés után elszámolt jövedelmi adót kifizette, és a felperes ennek összegével még tartozik. Miután a felperes a fizetési meghagyás ellen ellentmondással élt, a B.-i Bíróság elrendelte az ügy áttételét az alperes munkaügyi döntőbizottságához. 244