Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1985-1989 (Budapest, 1990)

Tévedett tehát, és ezért jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a perben az alperes által készített minősítést érdemben vizsgálta és megváltoztatta, minthogy a kifejtettekre figyelemmel a felperes igénye nem érvényesíthető bírói úton. Más kérdés, hogy egy esetleges későbbi, a minősítéssel is összefüggő intézkedéssel kapcsolatban indult munkaügyi vita során - előkérdésként - a minősítést és az arra tett észrevételt is elbírálás alá kell vonni. A kifejtettekből az is következik, hogy a munkaügyi döntőbizottság - bár helytállóan nem foglalkozott érdemben az üggyel - tévedett, amikor a kérelmet elutasította, holott a 19/1979. (XII. l.)MüM rendelet 17. §-a (1) bekezdésének ej pontja alapján meg kellett volna szüntetnie az eljárást. A munkaügyi bíróság tehát akkor járt volna el helytállóan, ha a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezi, és mind a munkaügyi eljárást, mind a pert megszünteti. (M. törv. II. 10 067/1986. sz., BH 1987/5. szám 181.) 220. Ha a jogelőd részvételével folyó eljárást munkaügyi vitának kell tekinteni, a jogutód részvételével folyó eljárás is annak minősül [Mt. 63. § (1) bek., Pp 45. § (2) bek., MK 35. sz.]. Az alperes a felperes férjénél Sz. J. kisiparosnál állt gépkocsivezetőként alkalmazásban. A felperes férjének gépkocsiját vezetve az alperes olyan súlyos balesetet okozott, melynek következtében utasa és egyben munkáltatója, Sz. J. életét vesztette. A felperes özvegyi jogán folytatta férje árufuvarozói kisipari tevékenységét. A felperes mint jogutód a baleset következtében keletkezett kárainak - többek között a gépkocsiban keletkezett kárnak - a megtérítését kérte a városi bíróságtól. Mivel az alperes munkaviszonya keretében okozta a kárt, 6 havi átlagkeresetének - 42 000 forintnak - megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A városi bíróság a végzésével hatáskörének hiányát állapította meg, és az ügy iratait áttette a megyei városi hivatal munkaügyi döntőbizottságához. A bíróság álláspontja szerint a felek jogvitája munkaügyi vita, melyben a bírósági eljárást a munkaügyi döntőbizottság eljárásának kell megelőznie. A munkaügyi döntőbizottság szintén hatáskörének hiányát állapította meg és áttette az ügyet a munkaügyi bírósághoz. Határozatát azzal indokolta, hogy - mivel a felperes özvegyi jogon nem folytatta férje kisiparosi tevékenységét - a felperes és az alperes között nem áll fenn munkaviszony, így munkaügyi vitára sem kerülhet sor közöttük. A munkaügyi bíróság ugyancsak hatáskörének hiányát állapította meg, és elrendelte az iratok felterjesztését a Legfelsőbb Bírósághoz eljáró bíróság kijelölése végett. A Legfelsőbb Bíróság a bíróságok között keletkezett nemleges hatásköri összeütközést a munkaügyi bíróságnak eljáró bíróságul való kijelölésével szüntette meg. Az Mt. 63. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó és a munkáltató között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitát kell munkaügyi vitának tekinteni. E vita munkaügyi jellegét nem szünteti meg a felek személyében beálló jogutódlás, ekkor a munkaügyi eljárást a jogutód részvételével kell lefolytatni. Tehát ha a jogelőd részvételével folyó eljárást munkaügyi vitának kellene tekinteni, a jogutód részvételével folyó eljárás is annak minősül. A vita jellegének eldöntése szempontjából közömbös az a tény, hogy a jogutódlás a munkáltató vagy a dolgozó oldalán merült-e fel (MK 35. számú állásfogalás). (Mpk. I. 10 188/1986. sz., BH 1987/4. szám 144.) 231